Medvevadászat

   A mozaikokat gyakran kötjük a rómaiakhoz, pedig nem ők voltak ám elsők, akik összetört kődarabkákból fantasztikus képeket raktak ki! Itália földjén a mozaikok az i.e.2.században tűnnek fel, természetesen görög mintára. Az első mozaikok a falfestést utánozták, vagyis a padlót, a járófelületet tették izgalmasabbá, csak egy kicsit tartósabb módon. A mozaik művészet viszont teljesen meghódította a szépre éhes rómaiakat, és rövid idő alatt a mozaikkészítés mestereivé váltak. Nem csupán fekete-fehér, nonfiguratív mozaikokat készítettek, hanem izgalmas, színes képeket, amik egész történeteket mesélnek el. A mozaikok szeretete nem csupán Itáliát, de rövid idő alatt az egész Római Birodalmat meghódította. Észak-Afrika nem csupán a lelőhelye a legszebb mozaikoknak, de egész manufaktúrák alakultak a Birodalom ezen területén, és Africa Provincia nem csupán követte a mozaik-divatot, hanem ő diktálta! Villákban, magánházakban, középületekben is voltak mozaikok, idővel nem csak a padlót, hanem a falakat is díszítették vele, sőt bútorok, használati tárgyak felületeit is mozaikkal vonták be. És ha már a rómaiak rajongtak érte, nézzük mi is az ő szemükkel ezeket a csodálatos műremekeket! (Persze amit mi ma már műremeknek tartunk, az az ő korukban a mindennapok része volt, ahogyan a festett vázák és agyagedények is. De azért a mozaik azért nekik is egy kicsit luxus volt!)

   Egyik kedvenc mozaikom a medvevadászatot ábrázoló mozaikpadló. Részletgazdag jelenet, alapos kidolgozással. Egy medvét ejtenek el, a vadászok nagy testű kutyákat is bevetnek. A kutyák agresszíven vicsorognak, az egyik még hátra is néz, mint minden kutya ma is, aki a gazdájától vár megerősítést. A medve pedig a maga szelídségével elfogadja azt, amit a Végzet számára elrendelt. A vadászok pedig lelkesen rohannak a kutyák nyújtotta biztonságban a leterített vad után.

   A vadászat kedvelt időtöltés volt, azt hiszem az emberiség történetében mindig. A rómaiak is szerettek vadászni, és a vadállatokat legyőzni, leigázni, megölni, mindig valamiféle dicsőséget jelentett. A rómaiak szerették a kiömlő vért, és az amfiteátrumokban is előszeretettel nézték a gladiátorviadalokat. A gladiátorok párharca mellett nagy népszerűségnek örvendett a venatio, vagyis a vadászat, amikor az amfiteátrumban nem emberek küzdöttek meg egymással, hanem egy jól képzett vadász vadállatokat gyilkolt le. Persze a kérdés sosem hagyott nyugodni, hogy sok állat esetében hogyan vették rá őket a megfelelően vad és vérszomjas viselkedésre, amikor egy aréna kellős közepén a legtöbb állat inkább fél. No, de kérdéseket félretéve, a vadászatok megtekintése és a részvétel ősi hobbi, és ez a medvevadászat is egy pompás példája ennek.

   A mozaikpadlót 1901-ben fedezték fel Baiae-ben, a népszerű római üdülőhelyen (nem messze Nápolytól). Az épület egy hatalmas komplexum, ahonnan pazar kilátás nyílik a Nápolyi-öbölre. Miután az épület egy darabkáját feltárták, a lelkesedés hevében abba is maradt a kutatás. És igen, bármilyen hihetetlen, hogy egy ilyen fantasztikus mozaikot találtak (egész pontosan akkor még csak egy darabkáját), nem folytatták a feltárást. 1906-ban egy darabját kiemelték, hogy egy raktár mélyén pihenjen. 1929-ben egy műkincskereskedő vásárolta meg. Az idők során persze több darabot is kiemeltek, ezek a dirib-darabok végül 1971-ben Amerikába, a híres Getty Múzeumba kerültek. Ma mindössze négy darab képezi a Nápolyi Múzeum tulajdonát, a többi Amerikában van. Tehát így egyben csak könyvekben lehet látni.

   A Getty kiállításán csak a képmező látható, az indás keretet ők sem állították ki. Szóval teljes pompájában talán az 1900-as évek elején láthatta bárki is a mozaikot! A furcsa alakja (vagyis hogy nem négyszögletes a mozaikpadló) arra  utal, hogy két köríves helyiség közötti teremben kapott helyet a medvevadászatos mozaikpadló. Ez jellemző a fürdők központi helyiségeire, tehát feltehetően a mozaikot tartalmazó épület is fürdő lehetett (vagy egy magánház fürdő részlege).