Könyvajánló: Olümposzi hősnők

   A könyv angol kiadására figyeltem fel, nem is olyan régen. Felírtam a képzeletbeli listámra, hogy ha majd alkalmam lesz rá, nézzek bele. Aztán néhány hónap múlva látom, hogy ki is adták magyarul. Ez a végzet keze!

  Kezdjük mindjárt a könyv megjelenésével: ez egy olyan gusztusos kiadás, amit egyszerűen nem lehet nem kézbe venni. Szép. Ellie Mackin Roberts írta, Medgyesy Zsófia fordította, keménytáblás, szépen illusztrált könyv. A szép illusztrációk viszont sajnos nem derülnek ki, hogy kinek a keze munkája, mert  csak a The Noun Project szerepel. A borító medallionja Peter Liddiard munkája, a stílusából feltételezhető, hogy a többi rajz is az ő munkája. A képek a vörös- és a feketealakos vázás stílusát követik. Egy kicsit modernek, egy kicsit vagányak, ám kiválóan illeszkednek a könyv témájához és hangulatához, hiszen egy-egy ókori nőalakot mutat be.

   Kiváló gyűjtemény, hiszen az ókori történetek, legendák, mítoszok nőalakjait gyűjti össze, és összesen ötven nővel ismerkedhetünk meg. Istennők, hősnők, a legkülönfélébb sorsú nők, akik akár ma is élhetnének. És mégsem, hiszen a könyv nem akarja kiragadni őket a saját környezetükből, nem akarja őket modernnek ábrázolni, mégis, az emberi történetek, az emberi sorsok legizgalmasabb momentumait ragadja meg, teszi univerzálissá és teszi ma is élvezhetővé. Egy kis kukacoskodás, bár nincs jelentősége: a cím olümposzi hősnőket ígér, ám nem csupán ők szerepelnek benne. Az eredeti cím is Heroines of Olympus, szóval nem csak fordítási sajátosság. De ez semmit sem ront az élvezeti értékén.

   Minden szereplőre két dupla oldal jut: az első pároson szerepel az illusztráció és egy kis személyes történet, ami igazán közel hozza a szereplőt, a következő dupla oldal pedig bemutatja a szereplő „teljes” történetét. Nyilván ez egy olümposzi istennő esetében, akit rengeteg történet örökít meg, ez a dupla oldal kevésnek tűnhet, ám kiváló érzékkel gyűjtötte össze az írónő a fontos vonásokat, jellemrajzokat. Ez a legnagyobb erőssége a könyvek: tömören, mégis élvezetesen nyújt rengeteg információt. Natalie Haynes nagy sikerű Ezer hajójával szemben itt a nők nem „magukban” szerepelnek, hanem a mitológiai kontextusukban. Nőkről szóló könyv, mégsem a férfiak világának mellőzésével. Inkább azt mondanám, jobban rávilágít a kevésbé hangsúlyos történetekre, amelyek talán kevesebb figyelmet kaptak az évezredek során. Mert nem csak trójai Helené volt ám zűrös nő, de Déianeira, Minthé, Ekhidna és Szkülla is!

   Az angol kiadásban az oldalak tetején a szereplők nevét „görögös” betűkkel írták. Vagyis angolul, az angol alakban, ám a betűk stílusa a görög betűket próbálja utánozni. Ezzel csak egy bajom van, mint ez a tetoválás, hogy elég butaságok tudnak kikerekedni az ilyen kísérletekből: vagyis ami olyan görögös betű, az görögül mást jelent, mint latinul/angolul/magyarul. (A 'memento mori' feliratban az 'e' betűt jelölő görög szumma 'sz'hangot jelöl. Satöbbi.)

   De a magyar kiadás sikeresen elkerülte ezt a kacéran csábító csapdát, a nevek még csak egy kunkori betűfarkincával sem akarnak görögösnek tűnni! Hiszen a leggörögösebbek maguk a görög nők!

   Kikkel is találkozunk a könyvben? Íme az illusztris vendéglista: Aeropé, Amphitrité, Andromakhé, Androméda, Aphrodité, Ariadné, Artemisz, Atalanté, Athéné, Daphné, Déianeira, Ekhidna és Szkülla, Ekhó, Éosz, Erinnüszök, Erisz, Hébé, Hekaté, Héra, Hermioné, Héró, Hippolüté, Hüpszipülé, Inó, Ió, Iphigeneia, Iphisz és Ianthe, Irisz, Kallisztó, Kasszandra, Khrüszéisz, Klütaimnésztra, Létó, Maia, Melinoé, Minthé, Moirák, Múzsák, Nauszikaa, Nemeszisz, nüx, Oióné, Pentheszileia, Perszephoné, Phaidra, Polüxené, Prokné és Philomélé, Szelené, Themisz és Thetisz.