Tankönyvmustra: X-Treme Latin

  Ez egy kicsit becsapós, mert nem az, aminek látszik. Vagyis mégis, de, latin tankönyv – egy kis csavarral. Persze klasszikus értelemben nem egy latin tankönyv, de mégis valami olyasminek próbálja eladni magát.

   Örök kérdés és dilemma a modern latin. Vagyis használható-e a latin a mai világunkban? Lehet-e a latint a mai kor elvárásainak megfelelően formálni, alakítani? Nyilván igen, hiszen ez természetesen is megtörténik a nyelvekkel, de mivel a latin deklaráltan halott nyelv, felmerül a jogos kérdés, hogy ki lesz az, aki ezt megformálhatja, megreformálhatja? Az önként jelentkezőnk a latinos nevű Henricus Barbatus, alias Henry Beard. (Egy kis kitérő, bocsánat. A rendszerváltás után, amikor az angolszász kultúra és az angol nyelv mint édes manna ömlött kis hazánkba, akkoriban volt nagy divatja, hogy az angolos csoportok résztvevőinek a tanár angol nevet adott. Általában ez a magyar név angolos változata volt, de az Attilák, Gyulák és Emesék valamiféle tüntetőleg angolos nevet kaptak. Ez akkoriban nagyon menő dolog volt, ismerek olyanokat, akik mind a mai napi ezek az elangolosított néven hívatják magukat. Szóval nem gondoltam volna, hogy ez az óceán boldogabbik partján is menő...)

   A könyv 2004-ben jelent meg New Yorkban, a bátor és merész vállalkozások hazájában. Alapjában véve egy tök jó gondolat, hogy nem kell mindig auktorokat olvasni. Bár a latin alapjaira nem tanít meg (mint például az Ørberg könyv), de amolyan kis színes kikapcsolódásnak jó. Tehát nyelvtani magyarázatokat, táblázatokat, ragozásokat nem is remélhet a lelkes olvasó, aki még a borító kapcsán nem fogott gyanút. Ellenben vannak „példamondatok”. Latinul és angolul, és valami furcsa nyelven, ami az angol olvasóknak próbálja meg leírni a latin kiejtést. Ezek a szó szerinti – bocsánat, hangok szerinti – átírások mindig nagyon viccesek, már ezekért megérte felcsapni ezt a könyvet. Gyakorlatilag kétnyelvű könyv, tehát erős angolt igényel.

  A témák teljesen változatosak: sportkifejezések, pólófeliratok, tévé (megjegyzem Henry nem mai csirke), közúti beszólások, grafitti (persze nem ókori) Hollywood, számítógép, ismerkedés, satöbbi. Ez még mind rendben is van (talán igen, talán nem), de az egész könyv brutálisan amerikai, az amerikai kultúra ismeretére épül. Ez azért erősen leszűkíti az érdeklődők körét, mivel nem csak magát az angol nyelvet kell ismerni, hanem kifejezetten a kortárs amerikai kultúrát. Ja, és tele van káromkodással és „non polite” kifejezésekkel, amit még nem is bánnék, ha utána Catullust és Martialist szótár nélkül tudnám olvasni. De ennyit sajnos nem nyújt a könyv.

   Mégis kinek ajánlanám? Azoknak, akik tényleg nagyon rajonganak a latinért, és mindenre kíváncsiak, ami a nyelvvel történik. Amúgy az illusztrátor James Sherman egész jó munkát végzett, bár a képek is ízléstelenül amerikaiak... Tudom, azt várjátok, hogy valljak már színt, mit gondolok erről az egészről. Oké. Nekem nem tetszett, de Te, kedves olvasó, attól még szeretheted.