A 2008-as kiadású könyv önálló nyelvtanulást
ígér. A szerző Richard E. Prior, a kiadó pedig az McGraw Hill Education. A cím
alapján valamiféle leleplezően egyszerű, megvilágosító könyvet várok. De mit is
nyújt nekünk ez a könyv? Lássuk!
Már mindjárt a legelején tömény nyelvtani
magyarázattal indul az egész történet. Így nem csak az angolban kell megfelelő
tudással rendelkezni, hanem a nyelvészeti ismereteket illetően is. Az ember azt
hinné, hogy átlagos középiskolai nyelvtani tanulás, meg érettségi, meg egy
idegen nyelv középfokú ismerete elég alapot ad, hogy az ember önállóan
nekifusson a latinnak – hát nem. A latintanulás során hihetetlenül sokat
tanultam a nyelvtanról, a nyelvészetről, a nyelvi jelenségekről. Hiába három
élő nyelv, a latin képes volt felforgatni az életem. Viszont megismertem a régi
magyar nyelvtant, a magyar nyelvet, és ezáltal a magyar kultúrát. Furcsa, de
igaz: egy holt nyelv mutatta meg az utat a saját kultúrámhoz.
A könyv szép hosszú fejezetekben taglal
egy-egy nyelvi jelenséget. Mint az angol könyveknél általában, itt is már a
legelején belefutunk abba a nyelvi sajátosságba, hogy az angol szerző egy rakás
nyelvtani jelenséget nem igazán tud megmagyarázni, lévén az angolban ezek nem
léteznek. Kezdve a töménytelen ragozással. Amit mindig utáltam az angolban,
hogy a „szövegkörnyezettől függ” meg a „beszélő szándéka szerint” így vagy úgy
lehet értelmezni egy mondatot – na ilyen a latinban nincs. Boldogan egzakt
nyelv, ha jól megtanulod, érteni fogod. (Egészen addig, amíg bele futsz a
felirattanba. De ne nézzünk a sötét jövőbe.) Ez a szép az oroszban is:
megtanulod, megérted. Nem kell filozofálni a „beszélő szándékán”. De sajnos ez
visszafele is igaz: az angolról tanított latin esetén nem mindig látszik az a
bizonyos nyelvi jelenség, amit az író be szeretne mutatni, vagy hosszas
körülírással próbálkozik, ami például magyarról sokkal egyértelműbb lenne. De
ezek csak nyelvi sajátosságok.
A fejezetek végén pedig izgalmas önellenőrző
kvízkérdések vannak, igen, már a nyelvi fogalmak témakörnél is. Összességében
ezeket az önellenőrző, gyakorló feladatokat hiányolom a magyar könyvekből. A
változatos feladatok mindig jók. Itt van is bőven. Tizenhat leckében dolgozza
fel „a latin nyelvtant”, ami a közel ötszáz oldalas terjedelemhez képest
tényleg jó hosszú leckéket ígér. És ha már a szintek is szóba kerültek:
természetesen országonként eltér, ami az angol könyvekben középszintűnek nevezett,
az a magyar középtől még reménytelenül messze van. Az amerikai könyveknél pedig
pláne más a helyzet. Természetesen ez is erősen kultúrafüggő kérdés.
A fejezetek a nyelvtani jelenségek
magyarázatával, értelmezésével és bemutatásával kezdődik. Nem, ez nem igaz,
mert nem kezdődik, hanem a fejezet nagy része a nyelvtani fejtegetéssel
foglalkozik. Aztán gyakorlat következik, végül a kvíz, hogy mennyit sikerült
elsajátítani. Persze a későbbi leckékben már előkerül a fordítás is. Persze van
megoldókulcs a könyvben és szószedet is, szóval nem kell biztonsági öv nélkül
száguldozni. A későbbi fejezetekben már van némi olvasás is, de nem mondhatni
túlságosan komolynak. Amolyan ízelítőként szerepel, hogy a nyelvtant használni
is lehet...
Jó módszer azoknak, akik szeretnek hosszasan
elmélyedni a nyelvtani jelenségek megfigyelésével. Akik szeretnek olvasni,
„élesben” megtapasztalni a nyelvtant, azoknak kiegészítésnek, gyakorlásnak
lehet jó ez a könyv. A száraz nyelvtani leírásoktól rettegők pedig kerüljék a könyvet,
mert tömény, hígítatlan nyelvbubus-könyv. És lerántotta a leplet a latin nyelv
rejtelmeiről? Bárhogyan is, alaposan bevilágít minden kis sötét zugba!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése