Ismét egy amerikai kiadású/szerkesztésű könyv, ami miatt meg kell vallanom egy kicsit bizalmatlan vagyok. A könyv 2010-ben jelent meg a Hackett Publishing Company gondozásában, a szerző JC McKeown. Maga a könyv mindössze 445 oldalas, ami latin viszonylatban egészen rövidke. Ám el kell mondanom, minden fenntartásom ellenére egy nagyon korrekt könyvet kaptam.
A latintanítást a nyelvtani jelenségek köré építi fel, ami egyrészt nagyon szimpatikus lehet a nyelvtan szerelmeseinek, viszont nagyon elrettentő az élő nyelvekhez szokott nyelvtanulóknak. Vagyis aki az élő nyelvek tanulásához van szokva, hogy írás, olvasás és beszéd útján tanulja meg a nyelvet, ezt a felépítést talán furcsának fogja találni, hogy mintegy „fordított sorrendben” tanulja a nyelvet. Ennek a könyvnek a felépítése az új nyelvtani jelenség bemutatásánál kezdődik. Ismerd meg, tanuld meg az új nyelvtani egységet, tanulj meg hozzá néhány szót, majd gyakorold be, és ha már flottul megy, akkor jöhetnek a szövegek. Gyerekként a németet is így kezdték el tanítani nekem, és megvallom, nagyon gyűlöltem és értelmetlennek találtam ezt a módszert, mert zsenge fejjel inkább „ellestem” az idegen nyelveket, ki hogyan használja, hogyan mondja, és a tapasztaltakat, hallottakat, olvasottakat utánoztam. Nem gondolkodtam a miérteken és nem fogalmaztam meg törvényszerűségeket, viszont könnyen és gyorsan meg tudtam tanulni bármit. A latinnal más volt a helyzet: annyira tudni akartam, érteni, és tudni a miérteket, hogy észre sem vettem, és teljesen beleszerelmesedtem a nyelvtani táblázatokba és nyelvtankönyvekbe, élvezettel olvastam az amúgy totál száraz leírásokat. Most már azt gondolom, hogy a nyelvtanulásnak nincs egyetlen csoda-módszere vagy „titka”, sokkal inkább igaz az, ami a tanulásnál általában: mások vagyunk, másként működik az agyunk, és a siker titka az, ha megismered önmagad, az erősségeidet és a gyengéidet, és meg tudod találni a neked leginkább megfelelő módszert és legfőképp a leghatékonyabbat.
Sajnos az iskola, a közoktatás mindenről szól, csak arról nem, amiről kéne: vagyis hogy kibontakoztathasd a benned lakozó szellemet és megtanulj tanulni. Az oktatás nem más, mint erőszakos idomítás, és még csak nem is a tananyag fejekbe való töltéséhez való idomítás, hanem a hatalom előtti főhajtás és önmegalázás idomítása. Persze ezek is hasznos képességek, hiszen az embernek élete során jócskán kijut az ilyesmi, de akkor is szomorúnak, elkeserítőnek találom az iskolából kikerülő, tanulni, olvasni gyűlölő gyerekek, fiatalok hadát. Nem ez lenne a feladat, hogy megnyomorított, megfélemlített embereket neveljünk, hanem olyanokat, akik ha az iskola évei alatt nem is szívják fel a szükséges tudást, később képesek legyenek rá önállóan, érdeklődőek, nyitottak maradjanak, és ha úgy hozza az élet, vagy csak idejük van rá, bátran tanuljanak valami újat. Tudom, utópia...
Vissza a Classical Latin tankönyvhöz: 28 fejezetben dolgozza fel a nyelvtant. A magyartól elérően az alaktan és a mondattan nincs különválasztva, a két téma párhuzamosan, egymás mellett halad. Ez jó dolog, nem kell a kettőt élesen szétválasztani. Tehát akik szeretnek nyelvtani jelenségeket megfigyelni, mint egy különleges bogarat, tanulmányozni, vizsgálgatni, azoknak kiváló választás lesz a könyv. A nyelvtant angolul tárgyalja, ezért elég jól kell tudni angolul, de erős angoltudással viszont kincset ér a könyv, egy valódi gyöngyszem. Becsületére legyen mondva, a nyelvtant nagyon részletesen, alaposan mutatja be, tehát nem maradnak kérdések. Viszont épp emiatt kiegészítésként is lehet használni más tankönyv mellé, amikor egy-egy nyelvtani részt nem értesz, vagy nem egészen világos, vagy csak gyakorolni egy kicsit. Mert igen, nagyon jó kis feladatok vannak benne. A feladatok szorosan kapcsolódnak a fejezetben tárgyalt nyelvtani egységhez, kiváló begyakorlást nyújtanak. Egyébként általában ezt hiányolom a magyar nyelvű latin tankönyvekből: a sok feladatot, az unásig ismételt gyakorlatokat. Hiszen pont a tanulás elején – alaktan – szükség van a sok gyakorlásra, hogy a végtelen ragozási táblázatok és szabályok készség szintjén rögzüljenek. Persze, nyilván magadtól is lehet gyakorolni, de ezek a változatos feladatok egészen felpezsdítik az ember agyát, mindjárt másképp megy a tanulás, ha váratlan, ismeretlen feladatokat kell megoldanod, semmint amikor csak mantrázod a ragozási táblázatokat!
A könyv végén a szószedet mellett ragozási táblázatok és plusz olvasási gyakorlatok segítik a lelkes latinistát. A fejezetek végén van egy kis kultúrtörténeti adalék, általában egy jól megválasztott szemelvény latin auktortól. Angol nyelven, viszont a forrást mindig pontosan megadja, így el tudod olvasni magyar fordításban is, vagy akár a latin eredetit is megkeresheted!
Összességében tényleg egy gyöngyszemnek tartom ezt a könyvet, az Ørberg-féle Lingua Latina mellett a másik legjobb nem magyar latin tankönyvnek. Korrekt, pontos, feszes. Semmi mellébeszélés, semmi kitérő.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése