Sok-sok évvel ezelőtt történt, egy gladiátor edzésen. Hogy igazán autentikus legyen a gladiátor-életérzés, latinul használtak néhány vezényszót, és latinul számoltak (például az erőnléti gyakorlatok esetében a fekvőtámaszokat). Egy "átlagos" gladiátor általában tízig tudott elszámolni. Ha több gyakorlatot végeztek, akkor előről kezdték a számolást. A nagy öregek tovább is tudták. Legalább ötvenig. És amikor a számolásnál elérkeztünk az öthöz (quinque) és a lelkes tiro (tanuló gladiátor) dühödt fújtatással elkiáltotta magát, hogy "csinkve" azt hittem bepisilek a nevetéstől. Jogosan megharagudtak rám, de ez van. És sosem tudtam úgy vívni, mozogni, harcolni, mint ők. Bár ki tudtam mondani, hogy "kvinkve". Erről a régi kedves történetről jutott eszembe, hogy ideje számba venni, hogy is állunk a római számokkal.
Bár hivatalosan 1844-ig uralkodott a latin Magyaroszágon, mostanra valahogy csúnyán kikopott a köztudatban. A suliban a római számok írását gyakran elintézik egy "kis érdekesség" címszóval, velük számolni pedig "roppant nehéz". Ezt nem tudom megítélni, maga a számokkal minden formában hadilábon állok, nem nevezhetém őket bizalmas barátaimnak (értsd: összeadni sem tudok fejben). Pedig a számok világa hihetetlenül izgalmas dolog, mindig csodáltam azokat, akik el tudnak merülni ebben a számomra ismeretlen világban.
Szóval a tudnivalók a római számokról, a számok nevei és egyéb érdekességek gyűjteménye lakozik a Kacagó meghajtóján, pdf formátumban lehet letölteni:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése