A kocka az egyik legjobb játék a világon, nem csak kockáknak, és bár olyan egyszerűnek tűnik, mégis megunhatatlan. Persze el lehet filozofálni a dolgok miértjén, de igencsak kockázatos! Ősi játék, emberi szenvedély: lássuk a kockák életét a görögöknél és a rómaiaknál!
Az ókori kockák csontból készültek, és eltérően a mai, kocka alakú kockáinktól, ezek a kockák még megőrizték a csont eredeti alakját. Általában a birka bokacsontjából készültek a játékkockák, ezek egészen kocka alakúak. Ez a kockaság azért fontos, mert amikor eldobod a kockát, nem mindegy, hogy milyen valószínűséggel fog az egyik oldalára esni. (Bár érdekes kísérlet egy mai, teljesen szabályos kockával is számolni a „találatokat”... Egy teljesen szabályos kocka esetében statisztikailag minden számnak azonos valószínűséggel kell szerepelnie. Vagyis ha feljegyzed, hogy mit dobtál, egy idő után érdekes dolgot tapasztalsz: nem ugyanannyi lesz a hat szám dobása. Ezt a matematikához kicsit értők biztosan meg tudják magyarázni, én csak a magasabb erők befolyásaként tudom értelmezni és okkult folyamatok eredményeként.) Mivel a barinak négy lába van – vagyis volt, mielőtt elkockult volna – a kockajátékhoz is hagyományosan négy kocka szükségeltetik.
A görögök a kockát ASZTRAGALOSZ-nak hívták, és a mégiscsak szabálytalan alakú csont négy oldalát használták, a négy hosszabb oldalt, mivel a két lekerekített végű, rövidebb oldalon nem is tudott megállni a kocka-csont. De persze nem csak csont-kockák voltak, hanem más is. De erről inkább szóljon Martialis:
Elefántcsont-kockák (Tali eborei) (XIV.14.)
Hogyha nem egy arcot mutat a kockád, valamennyi,
Mily nagy ajándékom: boldogan ismered el.
Kőkockák (Tesserae) (XIV.15.)
Kocka levén, ha nem érem utol a tessera számát,
Mégis az elsőség kockavetésben enyém.
Kockavető-pohár (Turricula) (XIV.16.)
Kéznek, amely ezelőtt hamisan rendezte a kockát,
Öntve pohárból most puszta reménye marad.
(A Martialis szemelvények Csengeri János fordításai)
A rómaiak a csont-kockát TALUS-nak hívták (a kocka mellett bokát is jelent), a kőkockát pedig TESSERA-nak (ami gyakorlatilag minden kis bilétaszerű kupon-cuccnak is a neve). A talusból négy darab kellett a játékhoz, míg a tesserából csak három kellett, ám ez minősült a vadabb játéknak (az igazi hazárdőrök tesserával kísértették az isteneket). Persze a leggazdagabbak hegyi kristályból, üvegből, ezüstből és aranyból is készíttettek maguknak kockát, de maradtak fenn agyagból készült példányok is.
A kocka egyenes oldalainak pedig különböző értéke is van:
sík oldal (planum, khiosz, küón): 1
homorú oldal (supinum,hüption): 3
domború oldal (pronum, pranesz): 4
hullámos oldal(tortuosum, koósz, exitész): 6
Igen, a kettes és ötös szám hiányzott ugyan, de ez nem lényeges, mert az egymással szemben lévő oldalak összege így is hetet adott ki, mint a mai kockák esetében. A legjobb dobás az volt, amikor mind a négy kockán különböző szám került felülre (ez a Venus dobás), a legrosszabb pedig az, amikor a négy kocka azonos számot mutatott (ez a kutya, avagy a Canis dobás). Bár a négy különböző szám nem a legmagasabb pontszám, mégis ez számított a legszerencsésebbnek, hiszen aki ilyet dobott, az az istennő kegyeltje volt. Miért volt „bűn” mégis kockázni? Mert a szerencsét kísérti, az ember közvetlen kérdést szegez az isteneknek. Ez pedig nem méltó dolog, ezért nem helyeselték a rómaiak. Bár már Homérosznál is olvashatunk róla, hogy mennyire vehemensen, szenvedéllyel kockáztak, hiszen Patroklosz (Akhilleusz barátja) még ember is ölt miatta:
„Ámde miként palotátok ölén együtt nevelődtünk,
akkortól, hogy apám Opoeiszból csöppnyi koromban
hozzátok vezetett, mert gyászos ölésnek az átka
sujtott: Amphidamász gyerekét öltem meg azon nap,
balgatag és nem akarva, dühödten a kockadobás közt”
(Homérosz: Iliász XXIII. 84-88. sorok, Devecseri Gábor fordítása)
Mint Martialistól megtudjuk, itt is voltak csalók. Ezért játszottak néha pohárral, hogy az ügyes kezű kockavető ne tudja befolyásolni a dobását, hiszen a pohárból kiguruló kockákat tényleg csak a szerencse vezérli.
Végezetül még egy érdekesség: bár a rómaiak általában nem ültek, hanem kereveten heverésztek, fél karjuk támaszkodva, a kocsmákban mégis voltak asztalok, amihez mellé lehetett ülni – pontosan kockázás végett!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése