Kifejezetten általános iskolás gyerekek számára készült latin tankönyv. Két részből áll, mindkét könyvhöz munkafüzet is tartozik. Barbara Bell írta és Helen Forte illusztrálta. A Cambridge University Pressnél jelent meg, 1999-ben, azóta is igen népszerű. Az angol nyelv oktatásához hasonlóan (mármint a gyerekkönyvek terén) itt is a szemléletesség, a megértés, az ismétlés és a játékos gyakorlás dominál.
A brit angol nyelvkönyvek szerintem nagyon jó koncepcióval készültek, bár ha ez tényleg igaz lenne, akkor a rendszerváltás óta már minden magyar kiválóan beszélne angolul. Az orosz kiszorulása után ugye boldog-boldogtalan angolul kezdett tanulni, és gyakorlatilag még a csapból is az angol kultúra folyt. Az iskolákban felbukkantak az első újhullámos angol könyvek, mint a Project English (tegye fel a kezét, aki még emlékszik a Linda and the gReeneis című csodára!), Streamline English, majd később a Headway és az English File, amelyek mind szédítően nyugatiak, modernek, vagányak és trendik voltak, ám a magyar nagyátlag valahogy mégis ellene feszült, mint anno az orosznak. Ha belegondolok, a rendszerváltás után suliba került nemzedékek már 12 évet tanulnak/tanultak idegen nyelvet. Sok idő, nagy eredményeket lehet(ne) elérni, ám a felmérések mégis valami teljesen mást mutatnak. Ezt a témát minden nyelvtanítós konferencián feldobom, de úgy látom bárki szívesebben beszél a lábgombáról, mint a nyelvtanítás eme kérdéseiről. Pedig tényleg érdekelne a dolog, hogy miért megy ennyire félre a dolog, hiszen a könyvek, a hozzájuk tartozó segédanyagok kiválóak, az angliai kiadói támogatás (konkrétan az Oxford kiadót ismerem) tényleg erős – ám az eredmények mégis elmaradnak. Nos, vagy az én elméletemben van a hiba, vagy valahol máshoz. Szerintem ezek a könyvek kifejezetten jók a nyelvtanuláshoz, mert „aktiválják” a tanulót.
Minimus egy cuki kisegér, az illusztrátor pedig plüss egeret is készített a tankönyvhöz, tehát az iskolai oktatást egy egér-bábbal is még pluszban fel lehet dobni, szerintem zseniális. Minimus vezeti végig a fejezeteken az olvasót, gyerekekhez mérten, apró lépésekben. Sok angol szöveg is van a könyvben, viszont ezek igen egyszerűek, ezért akár minimális angol nyelvtudással is bele lehet vágni. A latin szöveg megértését képek teszik könnyebbé. Kezdetnek hosszan taglalja a bemutatkozást, és egy kicsit a 'ma is használható' részével kezdi, szóval egy kicsit az élő latinra koncentrál anélkül, hogy 'megerőszakolná' a klasszikus latin nyelvi hagyományokat. Vagyis nem akar modernizálni, Minimus egy ókori kisegér. Sajnos Britannia provinciában kalandozik, tehát főként Anglia római kori történelmével és hagyományaival foglalkozik, kevésbé Rómára koncentrál. Ez egy rövid nyelvkönyvben még akár jó is lehet, egy kis érdekesség.
Az első könyv igen rövid, mindössze 80 oldalas, a munkafüzet pedig 24 oldalas. A munkafüzet változatos feladatokat tartalmaz, igazi gyerekbarát csemege, színezős-rajzolós oldalakkal. A második könyv (Minimus Secundus – Moving on Latin) is hasonlóan nyúlfarknyi, viszont sok szép képpel, kevés szöveggel talán tényleg kedvet csinál a latin tanulásához. A könyvekben 12 – 12 lecke van, amit egy képregényes olvasmány vezet be, majd egy kis szótárazás, aztán Minimus felhívja a figyelmet az új nyelvtani jelenségekre, és egy kis angol nyelvű kultúrtörténeti olvasnivaló. Általában ezek is szigorúan Angliához kacsolódnak.
Nyilván nem ez a könyv fogja megalapozni a latin nyelvészeti tudást senki számára, viszont egy kedves, aranyos, könnyed kis színes-szagos csoda, ami talán kedvet csinál a latinhoz, és elhiteti az olvasóval, hogy latint tanulni jó dolog (mármint lehet jó dolog, nem feltétlenül kell megszenvedni vele). Pozitív kezdeményezés, mindenképp előnyének tartom, hogy legalább egy kicsit visszahozza a latint a köztudatba (a közoktatásba?), valami kis minimális elképzelést azért ad a latin nyelvről.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése