Erről a könyvről nem tudok elfogultság nélkül írni, személyes kedvencem. Csak azt bánom, hogy nem ez a könyv került először a kezembe. Magyarországon talán kevésbé ismert, de külföldön mind a mai napig töretlen a népszerűsége, noha nem egy mai darab. Saját internetes oldala van, a közösségi oldalakon pedig saját tanulócsoportja olyanoknak, akik ezt a könyvet használják. Ma már rengeteg kiegészítő segédkönyv, szójegyzet, módszertani anyag, hanganyag, videó készült hozzá (bár megjegyzem magyar nyelvű szójegyzéke mind a mai napig nincsen), tehát aki ezt a könyvet választja, bőséges kiegészítő anyagra számíthat különféle nyelveken (is): angolul, franciául, spanyolul és németül is készültek hozzá kiegészítő sedédanyagok. Természetesen latinul is, hiszen az író, Ørberg célja az volt, hogy latinul tanítsa meg a latin nyelvet.
Bármily hihetetlennek tűnik, a módszere működik. Az első lecke, 'Imperium Romanum' olyan egyszerűen van megszerkesztve és összeállítva, hogy tényleg nulla latintudással is neki lehet vágni. Ezt pedig szépen tovább építgeti Iulius és Aemilia családjának történeteivel. A gyerekekkel, rabszolgákkal mindig történik valami, az egyszerű, lényegre törő, könnyen érthető latin mondatokat pedig egynyelvű szómagyarázatok és képek teszik még könnyebben befogadhatóvá.
Az első könyv 35 leckéből áll, a második könyv szerves folytatása az elsőnek, 21 leckét tartalmaz, tehát a latin alapfokú nyelvtudás megszerzéséhez 56 leckén keresztül lehet eljutni, és Ørberg szerint ekkor áll készen az ember (mármint nyelvileg) az auktorok olvasására. A nyelvtant kis lépésekben, sok példával mutatja be, a ragozással hosszan foglalkozik, minden esetet külön bemutatva, rengeteg gyakorlással, ismétléssel, ellenőrző feladatokkal. Érdekes, olvasmányos ás változatos szövegek garmadát adja a könyv, így a sok-sok ismétlés nem válik unalmassá, mert közben rengeteg új szót tanít. A római kultúrára épül a könyv 'kerettörténete' is, egy római család mindennapjait ismerjük meg, ezáltal a klasszikus római kultúrkör szókincsét tanítja meg, nem merül fel az anakronisztikus dilemma, hogy a mai élet dolgairól, a mi életünkről nem tudunk latinul beszélni. Élővé teszi a nyelvet, hiszen az egyszerű mondatokkal sokkal közelebb hozza a latint a nyelvtanulóhoz, mint Cicero nyakatekert és véget nem érő mondatai, annyi mindent ki lehet vele fejezni, ám fő célja, a végcél a klasszikus latin, tehát nem is próbál meg a latinból valami mai használatra alkalmas, trendi és megerőszakoltan élő nyelvet csinálni. (Egy ismerősöm egyenesen hullagyalázásnak nevezte, amikor modern kifejezéseket akarnak latinra interpretálni. Szerinte ez nem jó, mert aki latinul tanul, az eleve egy időutazásra készül, nem egy buliban vagánykodni, szóval a kedves latinista formálódjon át az ókorra és ne a múltat akarja önmagához igazítani. Ebben nagy igazság van, bár nem könnyű eldönteni a kérdést, hogy kell-e a latinon bármit modernizálni, vagy nem.)
A Lingua Latina nagyszerűsége ebben is megmutatkozik: közel hozza a latint, élővé, beszélhetővé teszi anélkül, hogy megerőszakolná, modernizálná, kirángatná a saját világából. Egyszerűen kiváló arányérzékkel találta meg az egyensúlyt az élő és a halott nyelv között, vagyis a latin két pólusa között: meg lehet tanulni, mint egy élő nyelvet, használja, mint egy elő nyelvet, sok dolog szerepel a könyvben, ami az életünk része, ami a mi világunknak is szerves része, ám mégiscsak latin marad, a fenséges nyelv, a nyelvek nyelve, a nyelvek királynője. Talán épp a sok feladat, a számtalan gyakorlat teszi olyan élővé. Az olvasmányok hosszúak, sok ismétlés van bennük, ami remek eszköze a tanulásnak, hiszen egy-egy új nyelvtani jelenséget az olvasmány végére szinte meg is lehet tanulni, hiszen annyi oldalról mutatta be. Az olvasmány után összefoglalja a nyelvtani egységet, az olvasmányból vett mondatokon keresztül újra megmutatja. Szövegértési ellenőrző kérdésekkel újra és újra begyakoroltatja a tanítottakat. Különféle feladatok vannak minden olvasmány végén, és egy kiegészítő kötet újabb gyakorlatokat tartalmaz, kifejezetten a leckékhez kapcsolódóan. Szóval lehet gyakorolni! A 'Colloquia Personarum' című kiegészítő pedig az adott olvasmányhoz tartalmaz további kiegészítő olvasmányokat, szintén érdemes használni.
A leckék szókincse is egymásra épül, hiszen a megtanult szavakat módszeresen használja a következő leckékben. Ugyanígy a nyelvtani egységek is következetesen feltűnnek az újabb és újabb és újabb olvasmányokban. Nagyon hatékony így a tanulás, hogy a megtanult nyelvtani egység nem csak ki van 'pipálva', hogy oké, ezt is tudjuk, hanem a leckékben folyamatosan egymásra épülnek, visszautal a korábban tanultakra, ezzel is erősítve a komplex nyelvtudást, hogy nem csak fejezeteket és nyelvtani részeket kell tanulni, hanem a tanultakat fantasztikusan össze is gyúrja. Zseniális író, zseniális életmű.
Ha tehetném, iskolai oktatásra is ezt javasolnám, hogy szeressék meg a latint, ne egy kínszenvedés legyen, ne tortúra, és ne presszió, hogy a latin nehéz és vért kell izzadni hozzá. A latin lehet könnyed és elegáns is, az auktorokat pedig így érdemes megközelíteni: alapos előtanulmányokkal. Nem gondolom, hogy első lecke gyanánt Catullust kell olvasni. Mindenkinek ajánlom, első könyvnek is, gyakorlásnak is, annak is, aki csak egy kicsit meg akar ismerkedni a latinnal (vigyázat, függőséget okoz!) és annak is, aki jól megalapozott, biztos tudást akar. Tényleg kevés ennyire jó és hasznos tankönyv van.
További kiegészítők is elérhetőek a könyvhöz. Van egy egészen komoly módszertani kézikönyv (angol nyelven), ami számtalan hasznos tanáccsal szolgál az alaposabb nyelvtanulást illetően. Kiegészítő kötetekben auktorszövegeket is feldolgoz: például Ovidius Ars Amatoria, Petronius Cena Trimalchionis, Caesar De Bello Gallico szövegeit, amiket egynyelvű szómagyarázat, kis nyelvtani segédlet egészít ki, képes magyarázatok, hogy a szöveg könnyebben feldolgozható legyen. Remek kiegészítő kiadványok, önmagukban is használhatóak, ezek nem kapcsolódnak a Lingua Latina tankönyvhöz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése