Természetesen ezen a téren is különböző véleményekkel találkozunk, először lássuk a Meiser-féle latin nyelv korszakolását, hiszen ez a legelfogadottabb!
1.) Korai latin vagy irodalom előtti korszak, amely az első latin nyelvemléktől (kr.e. 7 -6. század fordulója) a lati irodalom kezdetéig tart (kr.e. 240, Livius Andronicus színre viszi első drámáját)
2.) Ólatin vagy klasszikus előtti kor, a kr.e.1. század első feléig.
3.) Klasszikus latin, kb. kr.e.81-től (Cicero fellépte) kr.u.14-ig (Augustus halála).
4.) Ezüstkori latinság; Traianus haláláig (kr.u.117.)
5.) Archaizáló korszak; Marcus Aurelius haláláig (kr.u. 180.)
6.) Késő latin korszak; egészen a 7. századig.
Mint látható, ez a korszakolás alapvetően irodalomtörténeti, stílustörténeti alapokon nyugszik, a korszakhatárok pedig jelentős irodalmi alkotók felléptéhez vagy római császárok uralkodásához illetve halálához, tehát történelmi fordulópontokhoz társulnak. Egy nyelvtörténeti korszakolásnak azonban, a lehetőségekhez képest, alapvetően nyelvi kritériumokon kell nyugodnia, hiszen például egy uralkodóváltás a legritkábban szokott nyelvtörténeti korszakváltással egybeesni, ezüstkori latinságról vagy archaizáló korszakról beszélni pedig legfeljebb a klasszikus latin normanyelv történetén, fejlődésén belül lehet beszélni. A kr.u. 2. századi ún. archaizáló szerzők (Fronto, Gellius) sem rugaszkodtak el ugyanis a latin normanyelv struktúrájától, grammatikájától, legfeljebb a (cicerói, caesari) purista klasszikus latin nyelv szókincsét próbálták bővíteni, felfrissíteni olyan népnyelvi szavakkal, melyek legitimációjához a klasszikus kor előtti római irodalmi tekintélyek (pl. Cato Maior) szóhasználatát hívták segítségül.
Ennél sokkal használhatóbb, viszont annál kevésbé ismert Szemerényi korszakolása, aki a következő 5 korszakot veszi fel:
1.) Kr.e. 500 – 250: archaikus latin
2.) kr.e. 250 – 100: ólatin
3.) kr.e. 100 – kr.u. 14: klasszikus latin
4.) kr.u. 14 – 200: posztklasszikus latin
5.) kr.u.200 – 500: késő latin korszak
Néhány ponton ugyan ez a periodizáció is kifogásolható, különösen ami a latin nyelv története kezdő és végpontjának meghatározását illeti, nagy előnye azonban Meiser tagolásával szemben, hogy a korszakok felvétele, egy kivétellel, nyelvi alapon történik.
Adamik Béla: A latin nyelv története
Megjegyzések
Megjegyzés küldése