A Diana-temlom kincsei

   Az olaszországi Nemi-tó (Lacus Nemorensis, ma Lazio tartományban) méltán híres a féktelen Caligula császár parti-hajóiról. Mindaddig, amíg elő nem kerültek a hajók (szám szerint kettő), csupán legendának hitték, hogy az ókorban valóban képesek voltak egy ekkora, öncélú, luxushajót építeni. A tó északi partján állt egy hatalmas Diana-szentély (ha hihetünk a számoknak, 45 000 négyzetméteres volt!), ahol évenként az istennő tiszteletére Nemoraliát tartottak. Tiberius és Caligula is szerette megragadni ezen alkalmakalmakat, hogy megmutassák, milyen közeli rokonságban, baráti viszonyban állnak az istennővel.

   A templomot valamikor az i.e. 3. század során építették, és az i.sz. 4. század során hagyták el, köszönhetően a kereszténység térnyerésének. A templom romjai a mai város sziklái alól kerültek elő, de gyakorlatolag "folyamatosan" ismert volt a történelem, során, az 1600-as években már amatőr régészek kutatták. 1887-ben lélegzetelállító márványportrék kerültek elő a tempolmból. Lássuk ezeket!

   Statia Quinta portréja, aki a felirat szerint rabszolgaként kezdte a pályafutását, de gazdája, Lucius felszabadította. A felirat: STAIA L L (= Lucius Liberti) QUINTA.

   Aninius Rufus portréja, aki a közeli Arica város quaestora volt (alacsonyabb rangú magistratus). A márvány emlékművet a felesége, Prima állíttatta.

    Licinia Chrysarion portréja, amit a canusiumi Marcus Bolanus állíttatott. A feliratban a H C D N S formulát olvashatjuk, ami 'honoris causa Dianae Nemorensi sacrum' feloldva, vagyis a Nemi-beli szent Diana tiszteletére emelték. Talán papnője volt az istennőnek?

   Quintus Hostius Capito, a felirat szerint rhétor, vagyis szónoklattant tanított.

   Ezek az emberek nem voltak amolyan 'hírességek', sokkal inkább megbecsült közemberek. Ezért is nagyon érdekesek ezek a portrék, hiszen 'hétköznapi' római arcokat látunk. A márvány szobrok nagyon élethűek, realisztikusak. Valószínűleg a szobrokat festették is, vagyis ennél sokkal élethűbbek voltak. A szobrok ma a koppenhágai NY Carlsberg Glypotek múzeumban vannak kiállítva (közvetlenül a sörgyár szomszédságában). A múzeumak pedig van egy saját kiadványa, amivel egy kicsit közelebb kerülhetünk az eredeti szobrokhoz, ugyanis kutatók a szobrok festékmaradványai alapján megkísérelték az eredeti színvilág rekonstrukcióját. Azért színekkel sokkal élőbbek a szobrok!