Mondanom sem kell, az illusztráció fogott
meg. No meg az, hogy „rómás” könyv, és az ilyen hívószónak nem tudok
ellenállni. 2022-es megjelenés a Kolibri Kiadó jóvoltából. Az eredeti kiadás
2021-es, tehát tényleg egy új könyvről van szó. A szöveget David Long írta, a
képek Allen Fatimaharan munkái, a fordító pedig Kabdebó Flórián.
A könyv maga keménytáblás, szép, igényes,
gusztusos darab, amit jó kézbe venni. A tipográfia a szokásosnál egy kicsit
kerekdedebb, nagyon jól illeszkedik a témához és a képekkel gazdagon
illusztrált könyvhöz. A képek pedig nagyon profik. A könyv gyerekeknek készült,
amolyan első ismerkedésnek a rómaiakkal. Ehhez illeszkedik a képi világ:
egyszerű rajzok, képregényszerű grafika, nincsen túl kidolgozva, de valahogy
minden nagyon stimmel, az ókori hangulatot és életérzést szerintem tökéletesen
megjeleníti. Egy kicsit modern, a gyerekek akár lehetnének mai gyerekek is. Összességében
vidám, lendületes, energikus és igényes kiadás!
A téma: ismerd meg az ókori Rómát, de nem a
történelmen keresztül, hanem az emberi sorsokon, életutakon, lehetőségeken át
mutatja meg az életet az ókorban. A társadalom legkülönbözőbb rétegeiből
egy-egy embert szólaltat meg, aki saját magát bemutatva végül is a Római
Birodalmat mutatja be. És igen, sok minden benne van, amit nem is várnék egy
ilyen könyvtől. Kik szólalnak meg? A császár, a patricius, a rabszolga, a
felszabadított, a zenész, a kőműves, a legionárius, a kereskedő, az orvos, a
helytartó, az írnok, a pék, a bankár, a gladiátor és a papnő. Férfiak, nők,
fiúk, lányok vegyesen. A szövegek viszonylag rövidek, mégis meglepően
informatívak, tartalmasak, és tényleg egy gyereknek is érthető módon,
könnyedséggel mond el egy csomó olyan dolgot, amiről azt gondolnánk, hogy még
kicsik hozzá.
Itt van például a gladiátor (természetesen ő
a személyes kedvencem). Ez egy kényes téma, mind a mai napig a regényekben,
tudományos munkákban az írók nagy része – tisztelet a kivételnek – nem tud
ellenállni annak a késztetésnek, hogy a gladiátorviadalokat a mai
zsidó-keresztény kultúrkörünk erkölcsi normái szerint ítélje meg, és ennek okán
nem csak véleményt mond és ítélkezik, de a maga személyes értékrendjét szűri
bele a munkájába. Ebben a könyvben pedig az író könnyed eleganciával kezeli a
kérdést: „Lehet, hogy számodra furcsa, hogy ez emberek azt nézik, ahol a
másik meghal egy állattal küzdve, de Rómában mindig is ez volt a szokás”. A
gladiátorunk ugyanis bestiarius, vagyis állatokkal harcol. És egy mondat
erejéig feltűnik Carpophorus is, a legendás bestiarius, aki valóban létezett.
Remek alkalom, hogy beszélgessünk a gladiátorokról és Ovidiusról! Szerintem
nagyon korrekt. Mentes az előítéletektől. És ha már itt tartunk, multikulti. Ez
is szerepet kap a könyvben, és igen, itt van helye és létjogosultsága és
értelme. Nem tudom, szabad-e még ilyet leírni, de négerek, ázsiaiak is
szerepelnek a könyvben. Hiszen a Birodalom három kontinensre terjedt ki,
sokféle ember élt benne, és a latin kultúra valóban egy nemzeti
olvasztótégelyként működött. A helytartó is numidiai származású és a
legionárius is észak-afrikai. És itt valahogy ez a téma teljesen természetesen
jön.
Természetesen jön a latin is, nem fél latin szavakat
használni a szövegben, több ízben. És könnyed természetességgel magyarázza meg,
lábjegyzetek, csillagok és okoskodás nélkül. Zseniális. A könyv végén van egy
kis szószedet is, és néhány oldal, ami újabb inspirációt adhat az
érdeklődőknek. Szép, színes térkép (gyerekeknek való, nem kataszteri térkép),
egy kis idővonal a történelmi áttekintéshez, egy nagyon vagány gyűjtemény a
római hírességekről, egy kis ízelítő az istenekről, a római számokról, és egy
„tanulj latinul” oldal, ami régi hiányosságot pótol, hiszen a latint hozza
közelebb a fiatalsághoz. Plusz érdeme a könyvnek, hogy a legutolsó oldal a „Tudj
meg többet!” magyarországi múzeumokat, magyar internetes oldalakat és
magyar római emlékeket ajánl az érdeklődőknek, akiket megfogott a téma.
Mi a csodálatos benne? Minden szereplő
ízig-vérig római, de közben egy kicsit modern is. Mindannyian szeretik Rómát,
szeretik és tisztelik a birodalmat, amelyben élnek. Szeretik a hazájukat és
mindeközben nem válnak szentimentálissá vagy barokkosan boldoggá. Az egész
valahogy természetesen jó hangulatú, könnyed stílusú.
Még egy kis ráadás: a „Mit adtak nekünk a
rómaiak?” című fejezet. Hiszen ezzel amúgy is sokat foglalkozunk, mi több, már
a vicc kategóriába csúszott át a téma. De mit is adtak nekünk? Az amúgy jó
humorú könyv ezt egészen komolyan fogalmazta meg:
Érdemes elolvasni?
Mindenképp! Beragyogta a délutánom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése