Egy római mozaik mindig lélegzet elállító. A puszta szépségen túl a kidolgozottsága, a motívumok, a minták, a színek... egyszerűen lenyűgöző, bármennyit is láttál már életedben. Persze a legtöbb mozaik a könyvekben is szépen ki van fotózva, mint a kiállításokon. Vagyis magát a mozaikot láthatjuk, általában üveg alatt, vagy a falra fellógatva. Na jó, falra is készítettek mozaikokat, de azért fő szerepe - vagy talán a legismertebb használata - mégiscsak a padlóburkolás volt. És igazán padlón ritkán láthatóak ezek a csodák.
Nagyon örültem, amikor az Aquincumi Múzeumban a festőházat "felépítették". Ez is nagy vita tárgyát képezte, mint minden változtatás, nagy szájtépések után valósulhatott meg. De megtörtént, és végre Budapestnek is van egy "igazi" római háza! Vagyis úgy alakították ki a házat, mint egy római lakóházat, tehát aki oda belép, mintha egy korabeli római házba lépne be. Szép falfestés, bútorok, minden tökéletes. Lássuk is közelebbről!
Tényleg nagyon örülök neki és szeretem, mert szép lett, és végre mertek valami újat csinálni, és nem csak a bokáig érő falakat csodálhatjuk. De. Nincs mozaikpadló! És akkor szembesültem vele, hogy Londonban van. A 3. századból származó mozaikpadló a mai London területéről került elő, ahol 1869 óta folyamatosan vannak feltárások. Ez az úgynevezett Bucklesbury mozaik, szerintem az összes mozaikos könyvben szerepel (na jó, csak azokban, amelyek nem kifejezetten egy-egy provinciával foglalkoznak 😏) És igen, irigykedésemet lenyelve szembesülnöm kellett vele, hogy ez a mozaik egészen úgy van bemutatva, mint egy római mozaik: vagyis a padló. Bútorokat pakoltak rá. Nem láthatod a teljes mintát egészben. És mégis, ez egy padlómozaik, vagyis a bútorok alá tervezték.
Azért mennyivel másképp fest egy mozaik, ha a padlón van, mintha a falon "kipreparálva" lóg, nem? 😎
Megjegyzések
Megjegyzés küldése