Kis mozaikkalauz

   Bármily hihetetlen, a szép, rendezett mozaikok bizony nem egyformára vagdalt apró, színes kövekből készülnek. Bár az összkép teljesen egységes, és úgy tűnik, mintha azonos méretű kőből rakták volna ki, de ez nem feltétlenül igaz! A mozaikban mindenféle apróság van, egy kicsit olyan, mint a szarka fészke: minél színesebb, annál jobb. Vagyis egy igazán élethű, látványos és szépséges mozaik egyaránt tartalmaz színes üvegdarabkákat, szabálytalan alakú kőtörmeléket, színezett fadarabokat, tengeri kagylókat, csiszolt márványt, drágaköveket és féldrágaköveket, téglát és egyéb apró, lehetőleg minél színesebb törmelékeket.

   A mozaikkészítés hagyománya, bár manapság szeretjük a római kultúrához kötni, valójában Mezopotámiából származik. És eredetileg nem csak a padlókat díszítették vele, hanem a falfelületeket is, sőt, az értékes bútorokat is, amelyeket mozaikberakással tettek még értékesebbé. Ezek általában apró kövekből kirakott mintákat, képeket, különféle nonfiguratív motívumokat jelentettek. Aztán a rómaiaknál vált kifejezetten a padló díszítésének eszközévé. Mindamellett, hogy gyönyörű, még praktikus is, hiszen sokkal ellenállóbbá, stabilabbá teszi a járófelületet. Persze a 'mozaik' szó hallatán ma már mindenki a pompeji szépséges padló-költeményekre gondol, és ez így is van rendjén, hiszen a mozaikkészítés technikáját a rómaiak fejlesztették a tökélyre.

   És mivel a mozaikok ilyen gazdagságban maradtak ránk a történelem legkülönfélébb időzakaiból, igen hasznosak is a múlt kutatásában. Mindent megörökítettek a fényképezés és a szelfik világa előtt. Állatokat, mit ettek, gusztusos tálakat, nőket, férfiakat, sportokat, játékokat, tájképeket... egyszóval mindent, amit ma lefényképezünk, amit őket is érdekelte akkor és minket is érdekel manapság. Semmit sem változik a világ! Ezek a képi emlékek nagyon fontosak a történelemkutatás szempontjából és nagyon érdekesek nekünk is, kíváncsi szemlélőknek. Egy kicsit megelevenedik általuk egy letűnt világ. A stílus, a készítés módja, a felhasznált anyagok, a kompozíció – mind-mind a korról és a készítőről árulkodik.

  A mozaikok – mármint a római mozaikok – eleinte fekete-fehérek voltak, a színes kompozíciók a későbbi korok termései. A színeket csak később vetették be a mozaikkészítésben, ám igen gyorsan a színes mozaikok valódi költeményekké nőtték ki magukat, és élethűek lettek, mint egy festmény. A kezdeti nonfiguratív sormintákat, díszítőmotívumokat lassan kiegészítették az istenábrázolások. Gondoltad volna, hogy Medusa a legmenőbb? Egy felmérés szerint az ő félelmetesen izgalmas portréja a leggyakoribb témája a mozaikoknak. Második helyen szorosan Medusa után Thézeusz és a Minótaurusz következik, végül a statisztika szerint a harmadik helyezett Poszeidón/Neptunusz isten és az ő mozgalmas tengeri világa.

   A mozaikokat persze nem engedhette meg magának mindenki. Szép kis ára volt, tehát akinek ilyesmi díszítette a házát, az bizony 'vagyonos polgárnak' számított, vagyis kőgazdag volt. Természetesen idővel a mozaik, mint a jólét és a gazdagság jelképe beköltözött a közfürdőkbe is, és a régészek manapság szinte minden hónapban találnak valahol a Birodalom területén egy új lélegzetelállító mozaikot. Sok van belőle, és nem győzöm csodálni őket. A párducok hátán dévajul lovagló puttóktól kezdve az aranyban úszó szentképekig mindenféle mozaik van. Tényleg csak ízlés kérdése, hogy kit mi bűvöl el!