A múltat rekonstruálni nem könnyű feladat. Még akkor sem, ha az a múlt a közelmúlt, hiszen igencsak hiányos, spekulatív és ellentmondásos információk állnak a rendelkezésünkre. Nézzük csak a két világháborút. Több könyvtárnyi anyagot gyűjtöttek össze róla, de még mindig vannak kérdések. Pedig nem is történt olyan rég. Ötvenhat. Gyilkos viták tárgya mind a mai napig. És mi a helyzet a régmúlttal? A magyar nép eredetéről is még mindig csak veszekszünk, valójában igen kevés konkrétum van. A még régebbi, ókori dolgokkal kapcsolatban pedig még rosszabb a helyzet. Az ókorral kapcsolatban leginkább arról beszélhetünk, ami nincs. És igaz ez az irodalomra, az építészetre és a művészetre is.
Az ókorral kapcsolatos mindennemű ismeretünk valójából apró kis szilánkokból, töredékekből tevődik össze. A kéziratok nagy része is középkori másolat, ki tudja, hányadik másolat és mit változtattak meg benne! Ami megkerült, az is javarészt a szerencsének köszönhető, hogy túlélte a viharos évszázadokat és csendben meglapult egy kolostor könyvtárárban. Rengeteg szerzőt és művet csak mások általi említésből ismerünk. És hány és hány olyan szerző és mű lehet, aminek még említése sem maradt!
Elvileg aki a saját korában is nagy és elismert, érdemes szerző volt, arról biztosan tettek mások is említést, idézték, leírták a nevét. De mivel a ránk maradt írásos emlékek is teljesen véletlenszerűek, hogy mi maradt fenn, ki tudja, talán épp egy fontos író neve és munkája veszett a feledés homályába!
A görög szerzőktől még kevesebb maradt fenn, mint a rómaiaktól. Szapphó kilenc kötetnyi költeményt írt, amiből nekünk csak egy vékonyka kötet maradt, tele árva sorokkal, amik csak töredékesen kerültek elő. Persze nemrég Egyiptom homokjában találtak egy Szapphó-verset, és azért van remény, hogy néhány mű még előkerül, de nyilván minden ókorbubus többet akar. Személy szerint Agrippina naplóira és írásaira lennék kíváncsi. Meg Marcus Antonius írására, amit a saját részegeskedéséről írt. Te mit szeretnél elolvasni, ha bármilyen elveszett írást elő lehetne kérni, mint egy könyvtárban?
Amikor az ókor elveszett kincseiről, az elveszett könyvekről van szó, így érzem magam: mint egy szügyön szúrt ló.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése