Még mindig nem tudtam túllépni a fanatikus Róma-imádatomon. Vagyis az ókori Rómával kapcsolatos mindennemű kulturális terméket befalok. A képregényeket amúgy is nagyon szeretem, tehát egy Caesaros-Rómás képregénynek nem tudtam ellenállni!
Az Aion kiadó gondozásában jelent meg ha jól emlékszem 2021-ben, de a könyvben erre vonatkozóan nem találtam információt. A szerző Mathieu Gabella, Giusto Traina a történelmi szakértő, a tervező Andrea Meloni, a festők pedig Chiara Zeppegno és Andrea Meloni. A magyar fordítást Kerner Ágnes jegyzi. Az eredeti képregény francia kiadás, és mivel a francia képregények legendásan jók és élvezetesek, természetesen hatalmas elvárásokkal vetettem magam az olvasásba.
A fordítás korrekt, a maximumot kihozta a szövegből, amit lehetett. A szövegbuborékok tipográfiája egy kicsit monoton, a betűk szigorúan jólfésülten sorakoznak. Egy képregényben azért szerintem beleférnek a kicsit lazább fontok, mint a tipikus képregényes 'comics sans ms' betűtípus a maga diszkrét szabálytalanságával. A kötet keménytáblás, szép, igényes kivitelű darab, nem csodálom, ha más is a kosarába teszi, amint kézbe fogja.
A képregény, sőt a regény általában valamiféle szabadabb műfajt jelöl: vagyis nem történészi diplomamunkát és nem régészeti jelentést. Ezekben a műfajokban van lehetőség egy kicsit bátrabban gondolkodni, boncolgatni a miérteket, összefüggéseket megvilágítani, vélt összefüggéseket megmutatni, sugallni. Sőt, szerintem bőven belefér a hiányok kiegészítése, a történetek bizonytalan elemeinek kipótlása, a fantázia szabadon engedése. Egy regény egy alkímiai laboratórium, ahol sok dolog megtörténhet. Egy képregényben pedig fokozottan, hiszen egy jól megrajzolt kép rengeteg mindent mesél el önmagában, magyarázat nélkül.
A 'történelmet írtak' sorozatban amolyan 'nagy emberek nagy tetteit' mutatják be, ami tök jó ötlet, hiszen viszonylag gyorsan valamiféle információt nyer az ember(palánta) azokról, akiket illik ismerni. Pontosan emiatt szeretem a kötelező olvasmányok zanzás képregényeit is, hiszen ha legalább erre rávetemedik valaki, akkor könnyen megeshet, hogy felfedezi, hogy az unalmasnak tűnő klasszikus valójában egy nagyon jó sztori, kedvet kap, és csak elolvassa mohóságában az egészet. Talán valami ilyesmi célzattal készítették el ezt a képregényt is. Caesar életét meséli el attól kezdve, hogy a kalózok elrabolták és váltságdíjat követeltek érte, egészen a legyilkolásának napjáig. Teszi mindezt mindössze 45 lapon. Érmeként elismerem, hogy a Caesar-sztorin tényleg végigvágtat az egész képregény. Érdemtelenségeként viszont elmondom, hogy olyan soványmalac-vágta tempót diktál, hogy csak na. Nagyon sok minden történt Caesar viszonylag rövid (mondjuk azt megkurtított) pályafutása alatt. A gall háborúk egy-egy oldallal vannak elintézve, az alesiai csata, a pharsalusi csata, a thapsusi csata és a mundai ütközet csupán egy-egy kockát kapott. Emiatt egy kicsit didaktikus lett az egész képregény, semmivel sem nyújt többet, mint egy középsulis tankönyv. Már csak a legendás ütközetek megérdemelnének egy-egy önálló képregényt. De ez csak a személyes véleményem. Ami viszont problémásabb, hogy a miértekkel egyáltalán nem foglalkozik. Egyszer csak feltűnik egy Pompeius Magnus, egy Kleopátra, egyszer csak Pompeius levágott feje minden magyarázat nélkül feltűnik, itt egy Marcus Antonius, ott egy Octavianus. Mindez szép és jó, ha az olvasó ismeri a történetet. Ám ha az olvasó netán zsenge emberpalánta, akkor az egész egy katyvasznak tűnik, nem ad több támpontot, mint a tankönyv (igazából még annyit sem).
Így hát nem tudtam eldönteni, hogy ki lehet a célközönség. A csaták diszkét ábrázolása miatt mégis azt gondolom, hogy az ifjabb olvasókat vették célba... Szépek a rajzok. Külön érdeme a kötetnek, hogy bár maga a képregény túl nagyot akart meríteni és emiatt egy kicsit szétcsúszott a koncepció, a végére betoldottak egy hét oldalas magyarázatot. Ezt Giustro Traina írta, a Sorbonne rómaitörténelem-professzora. Na igen, ez a legjobb rész a képregényben: az ismeretterjesztő, kiegészítő információk. Itt egy komplexebb képet kap az olvasó az összefüggésekről, képekkel, festményekkel, szobrokkal illusztrálva. Hét oldalban velősen összefoglalt a Caesar-sztorit, úgy, hogy fiataloknak is teljesen érthető és befogadható. Az egész kötet gyöngyszeme.
Ajánlom-e a képregényt? Én mindent ajánlok elolvasásra, mert nem lesz tőle bajod. Max nem tetszik. De ha nekem tetszett, akkor is megesik, hogy neked nem. És vica versa.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése