Traianus táblája Orsovánál

   Közép-Európa mindig is egy 'izgalmas' hely volt. Bár közös történelmünk igencsak viharos, az országhatárok sűrűn változnak és a konfliktusok sem ritkák, azért egy közös mégiscsak van bennünk: a Duna, a Duna szeretete. Természetesen minden nép a magáénak vallja, és csakis a magáénak, de így van ez jól. A Duna a Római Birodalomnak is fontos szereplője volt: a keleti szakaszon a Birodalom határát jelentette. Természetesen ez nem éles csak éles választóvonalat jelent, hanem élénk kereskedelmi helyszínt is. Fluvius Danuvius – ahogy a rómaiak nevezték, fontos római utakat jelölt ki. Nyilván a lefolyása az idők során sokat változott, ám vannak bizonyos pontok, amelyek állandónak tűnnek, legalábbis lassabban változnak. Ilyen az Esztergomnál lévő Dunakanyar és a Vaskapu, amihez szintén sok magyar történelmi esemény köthető.

   A Vaskapunál, Orsovánál már a 19.században megtalálták a római utat és a híres Traianus-táblát, ami a Duna szabályozása miatt váz alá került. Az utak szerepe a kereskedelem és a katonai csapatok mozgatása volt, vagyis a legiók használták, hogy a lehető leggyorsabban juthassanak el – bárhova. Ez az útszakasz 103-ban készült el, számos őrtorony, erődítmény, katonai támaszpont szegélyezte.

   Amint kitavaszodott a császár Viminaciumba, az általa mozgósított légiók – körülbelül 100.000 ember – gyülekező helyére sietett, hogy átvegye a sereg vezérletét. Lederata (a mai Ráma) mellett vert hajóhídon átkelvén a Dunán, Tibiscumig (a Bisztra-Temes-torkolaton felül) nyomult elő, hol egyesült seregének azon részével, mely Tsierna (Orsova) mellett lépett át a folyón. Az erdőborította hegyes vidéken a sereg csak nehezen haladhatott előre, miközben utakat épített, hidakat vert és sáncokat, várakat emelt. Decebalus készen várta a rómaiakat; összeszedte minden erejét, sőt a szomszéd népektől is kért segítséget. Hatalmában elbizakodva követeket küldött a császárhoz, akik nem tartoztak az előkelők osztályába. Természetesen visszautasították őket, mire a szövetségesek követei járultak Traianus elé, egy óriási gombát hozva magukkal, melyen latin betűkkel írva azt tanácsolták a császárnak, hogy vonuljon vissza. Traianus azonban nem vonult vissza, mi több, megütközött velük. Mindkét részről sok vér folyt. A rómaiak között annyi volt a sebesült, hogy nem lévén elegendő kötőszer, a császár saját ruháját vagdaltatta darabokra a legenda szerint.

 A Claudia VII legio építette az utat, az ő munkájukat örökítik meg a téglabélyegzők és a hatalmas tábla. A Tabula Traiana, vagyis Traianus táblája 3,57 x 1,62 méter nagyságú, erősen megkopott, de még így is látszik, hogy szépen kifaragott betűkkel készítették e la feliratot, gondos munka. A feliratot két oldalon delfinek díszítik, növényi ornamentika és egy kiterjesztett szárnyú sas, ami természetesen a Római Birodalom hatalmát jelképezi.

   A felirat a következő:

IMP. CAESAR. DIVI. NERVAE.F

NERVA TRAIANVS. AVG. GERM

PONTIF. MAXIMVS TRIB. POT III

PATER PATRIAE COS III

MONTIBVS EXCISI(S) ANCO(NI)BVS

SVBLAT(I)S VIA(M) F(ECIT).

Vagyis:

Nerva császár, az isteni Nerva fia, Nerva Traianus Augustus Germanicusm, aki negyedszer viseli a tribunusi címet és pontifex maximus (vagyis főpap), a Haza Atyja, harmadik alkalommal konzul, ő építette ezt az utat és ő faragtatta meg a sziklákat...