Római frizuradivat

   A rómaiak nagy hangsúlyt fektettek a megjelenésükre. Ez nem csupán a ruházatra vonatkozott, hanem a testápolásra, az arc kikészítésére és a hajviseletre is. És nem ám csak a nők számára volt fontos a jó frizura, hanem bizony a férfiak kinézetét és megítélését is erősen meghatározta a haj gondozása! A hajviselet üzenet volt a társadalom számára, hogy mit gondol magáról az illető, hova tartozik, vagy hova akar tartozni. És nem átallottak parókát viselni a férfiak sem.

Női hajviseletek

   Bár a női divat, a nők ruhája első ránézésre nem tűnik túl izgalmasnak, a lényeg a részletekben rejlik, vagyis az anyagokban és a színekben. A kevéssé változatos öltözködést viszont jól kiegészítette a kozmetikai divat, az ékszerek viselése és a hajviselet, vagyis a frizuradivat.

   Eleinte a nők igen egyszerű, praktikus frizurát viseltek, vagyis egy copf vagy egy hajfonat tökéletesen megfelelt. A hajat hosszan hagyták, a díszítést az arc körüli tincsek jelentették. Ezeket bebodorították, rendezett csigákban keretezték az arcot. További díszítést jelenthetett egy fejkendő, vagy az egész fejet beborító kendő, amiből szintén kilátszottak a gondosan rendezett, kunkorított tincsek. Viseltek kontyot is, a tarkón megkötött hajat szépen feltekerték és díszes hajtűvel rögzítették.

   A változást a császárkor hozta, amikor a császárnők, az uralkodók feleségei és a császári család nőtagjai reprezentatív szerepet töltöttek be. A nők őket utánozták minden téren, gyakorlatilag így alakult ki a divat, amikor egy vezéregyéniség diktálja a többieknek, hogy mi a menő. Mivel az öltözködés még mindig viszonylag kevés lehetőséget nyújtott az egyénieskedésre, előtérbe kerültek az anyagok: minél különlegesebb, annál jobb. Felfedezték a selymet, ami különleges luxusnak számított, ám nem csupán a nők viselték, hanem a férfiak is! A selyem különlegessége a vászonnal szemben, hogy szorosan a testre tapad, vékony, követi a test vonalát és gyakorlatilag mindent megmutat. Ez bizony nagy merészségnek számított!

   A hajviseletben a Flavius-dinasztiával megérkezett az újítás, vagyis a hajkölteményeket is elkezdték ékszerekkel díszíteni. Ezek valóban hajköltemények voltak, hiszen minél magasabbra polcolták, minél több hajtömeget viseltek a fejükön, annál elegánsabb lett a frizura. A Flaviusok hölgyei valóban kész építményeket cipeltek a fejükön, amit bőséges vendéghajjal egészítettek ki. Ezek a legkevésbé sem tűnnek természetesnek, de nem is az volt a cél, hogy a természetet utánozzák, a római lélek mindig meg akarja haladni a valóságot, valami többre, valami kolosszálisra törekszik. Igaz ez a gasztronómiára is, gondoljunk csak a bizarr római kajákra, maikor valami teljesen más alapanyagból készítették el az ételt, például főtt zöldségekből sült malacot formáztak.

   Két nagy vonalban lehetne jellemezni a római női frizurákat: az egyik a mérhetetlenül sok csiga és göndörség, amit akkor is, akárcsak napjainkban, hajsütővassal értek el. Ezeket a csigákat aztán tornyozták és tovább tekergették, bonyolult mintázatokba rendezték, de a lényeg a kunkori tincsek. A másik fő irány a fonás és a fonatok készítése. A hajt több apró tincsbe fonták be, természetesen sok-sok vendéghajjal gazdagítva a fonatokat, majd a kész fonatokat rendezték kontyba, tornyozták a fejre vagy rafinált csavarásokkal alakítottak ki újabb és újabb formákat. Ezek elkészítése is igen időigényes folyamat, sok türelmet és szakavatott kezeket igényel. Erre szakosodtak az ornatixek, vagyis a frizurakészítők, akik többnyire rabszolgaként készítették el úrnőjük frizuráját nap mint nap. Egy ilyen rabszolga felbecsülhetetlen kincse volt az úrnőjének, őt kölcsönadni több mint baráti gesztusnak számított. Egy igen tehetős római nő akár több ornatrixet is tartott, attól függően, hogy milyen frizurát szeretne viselni.

   Egy ilyen drasztikus beavatkozás erősen megváltoztatja az ember arcképét és profilját, de már akkoriban sem az számított, hogy a frizura jól áll-e az illetőnek, hanem a divat diktálta a követelményeket. Nagyon divatos volt a dinnyefrizura is (ma is népszerű), amikor a homloktól kezdve a hajat szabályos választékokra osztják, a tincseket szorosan befonják, hogy teljesen a fejre tapadnak. Így a fejbőr a fonott sávok között egyenes vonalban kilátszik, mint a dinnyének a csíkozása. Előnyére legyen mondva, hogy ezt a frizurát nem kell sűrűn igazítani, hiszen sokáig megmarad.

   Sok hajpótlás kellett ezekhez a látványos frizurákhoz, hiszen annál szebben mutat, minél több hajból készül. Néhány boldogtalan tincset még egy halom drágakő sem tud feldobni. Vendéghajat igazi hajból készítettek, nagy keletje volt a germán és kelta nők levágott tincseinek, hiszen természetesen szőkék, világosbarnák voltak, amit a legjobb szőkítéssel sem tudtak elérni. Ezeket a színes tincseket keverték a saját hajukba. A vörös is népszerű volt, hiszen a kezdetleges hajszőkítési eljárásokkal tényleg nem lehetett szép színeket elérni. Az őszülés már akkor is takargatnivaló dolognak számított, az első néhány ősz hajszálat még kitépték, de amikor már több lett, festéshez folyamodtak.

   A szépítkezés fontos kiegészítője a tükör, amiből szép számmal találtak a régészek szinte a birodalom minden területéről. A tükrök hátlapja általában díszített és ezeket az intim szépítkezős jeleneteket mutatják meg.

   Mi mindent tettek a hajukba? Lássuk!

- illatos kenőcsök, olajok

- fésűk, amelyek a frizurát rögzítik

- hajtűk, szintén rögzítésre

- hajhálók, amik nem ritkán aranyból készültek vagy arannyal szőtték át (a legjobb felület a drágakövek rögzítéséhez)

- merevítő fa állványok, amire szó szerint fel lehet építeni a frizurát (amitől úgy néz ki, mintha egy pajzs lenne a fején)

- szalagok, melyek bájosabbá teszik a viselőjét

- virágok, virágkoszorúk (nem csak szép, hanem illatos is)

- tiarák, hajpántok újabb talapzataként az ékköveknek

- kifúrt ékkövek, amiket egyesével lehet a hajtincsekre rögzíteni

- kendők, sálak, amin még mindig lehet ékköveket elhelyezni

És biztosan volt még más is...

Férfi hajviseletek

   A férfi alapjában véve a szép fehér togájában már férfi volt, nem volt szüksége egyéb jelzésekre, hogy kifejezze, teljes jogú római polgár. Első ránézésre semmi különös változást nem látni a férfi hajviseletekben, de jobban szemügyre véve a témát bizony itt is vannak változások. A római régmúltban, a boldog békeidőkben, amihez mindig vissza akartak térni, a férfiak hosszú hajat hordtak, tarkójukon megkötve. Ez az egyszerű viselet nem igényelt különösebb gondozást és ápolást, tökéletesen megfelelt a munkában szorgoskodó földművelő társadalomnak.

   Iulius Caesar hozta divatba a rövidre vágott hajat, ami szintén praktikusnak bizonyult és észrevétlenül átvette a férfi hajviselet toposzát. Természetesen a sok haj elve a férfiaknál is meghatározónak bizonyult, vagyis minél dúsabb a hajkorona, annál férfiasabb. Szintén Iulius Caesarhoz köthető az a múlhatatlan szokás, hogy a ritkuló hajat a férfiak elkezdik átfésülni a dúsabb részekről a ritkásabb felé. Nem mintha ez bármit is kompenzálna a hiányos részeken, de évezredek óta dívik ez a szokás, kiirthatatlan. Ehhez még a derék Caesar babérkoszorút is viselt, hogy palástolja a hajkoronában lévő férfierő hiányát. A kopasz fej akkoriban nem volt megnyerő.

   A dús hajú Nero újabb és újabb lélegzetelállító frizurákat és hajviseleteket hozott Rómába, amit egy valamire való római polgár lelkesen utánzott is. Neroról sok rosszat el lehet mondani, de vitathatatlan tény, hogy fantasztikus haja volt és az arany fényben ragyogó (a vörös haj császári megnevezése) tincseit bátran lobogtatta, mi több, arany porral szórta meg, hogy még istenibb legyen a megjelenése. Természetesen a haj és a szakáll aranyozása császári privilégium lett, akárcsak a bíbor ruházat viselése, hiszen ki más lehetne szó szerint aranyba hempergetett, ha nem a császár?

   Hadrianus császár a bölcseletéről és a filozófia szeretetéről híresült el, már életében is. Gondolkodó emberként csinos kis szakállat viselt, aminek szintén számos lelkes követője akadt, és mind a mai napig úgy tekintünk a szakállas férfiakra, hogy egy kicsit biztosan okosak. A római férfiak sem vetették meg a parókát és a nőkhöz hasonlóan előszeretettel illatosították és színezték a hajukat, szakállukat.

   A szakáll ápolása ma is nagy divat, örömmel látom az utcán a szebbnél szebb szakáll-költeményeket. Természetesen a legférfiasabb viselet, a szakáll mindig is kényes kérdés volt: nem is igazán a haj hossza, hanem a szakáll határozza meg a férfi arcát, megjelenését. Szerintem fontosabb kérdés, mint a frizura!