Kallós Ede: Regélnek a Múzsák

   A régi könyvek nem csupán öreg műtárgyak, számomra nagyonis élőek, öreg barátaim. Mindig egy kicsit többet árulnak el a múltból, nem csupán annyit, amennyit beléjük van írva. Az öreg könyveknek már a maguk jogán is saját életük van. Kallós Ede Regélnek a Múzsák című könyvével egy könyvszekérnél, egy könyvmentő állomáson találkoztam. Természetesen szerelem első látásra: igényes, finom kötés, minőségi lapok, szép illusztrációk és antik mesék: mi kell még a boldogsághoz? Ezt a példányt Kosárszky István 3. osztályos tanuló kapta ajándékul a jó bizonyítványáért, 1928-ban, az évzárón. Az iskola a Zalaegerszegi Gimnázium, akik méltán lehettek büszkék tanítványukra, aki később orvos lett. A hungaraicana.hu adatbázisban elég sok cikket találtam róla és az életéről.

    A könyvben nem szerepel a kiadás évszáma, de ezek szerint 1928 előtt jelent meg. Kallós Ede a munkáját az ókoriakhoz méltón a Múzsáknak ajánlja – hopp, nem is a Múzsáknak, csak egynek, de a kiléte titok marad! A könyv a serdülő ifjúság számára készült, kilenc történet szerepel benne. Az első a Múzsákról, a második Perszephoné története, aztán Prométheusz következik, Midász király és Arachné története, Akhilleusz szküroszi kalandja és Kasszandra jóstehetésge, hogyan mentették meg Daidaloszt a rajongó leányzók, és végül Héraklész tizenharmadik munkája, vagyis amikor Omphalé királynőnél töltött egy évet nőként, női ruhában.

   A könyv érdekessége még, hogy bár az ókori világot benépesítik az istenek és félistenek, Kallós ezek isteni voltát diszkréten (néha kevésbé diszkréten) elhallgatja. Az istennők tündérek, akik az égben laknak, csodalények, mesealakok, de semmi esetre sem istenek a maguk teológiai értelmében. Vagyis a keresztény kultúrkör áthatotta az egész írást, ám ezzel együtt/ ennek ellenére a történetek élvezetesek, és az isteni megnyilvánulások édesen hömpölyögnek benne. Talán azért, mert a mesék világába száműzték a görög mitológiát, talán a maga túlságosan színes és élénk világa miatt, ki tudja. Mindenesetre Kallós Ede nagy tudású klasszika-filológus, aki szeretettel meséli az ókori történeteket.

   Az illusztrációkat Jaschik Álmos készítette, a huszadik század legendás polihisztora. Olyan tanítványokat nevelt ki, mint Kovács Margit.

Így kezdődik a mese:

„Kis-iskolás korom óta tudom és mindenki tudja, hogy az első emberpárt az Úristen teremtette. Nagyot nevettem tehát, mikor egy ütött-kopott régi könyvben az első emberek teremtésének olyan történetét olvastam, amelyben szó sem volt Ádámról és Éváról, de még az Úristenről sem.

Elmondom úgy, ahogy olvastam. Hadd mulassatok ti is rajta.

  Sok ezer évvel ezelőtt, mikor a föld még csak vadállatoknak volt tanyája, hatalmas dáridó duhaj hangjai töltötték meg egy napon azt a csillogó aranypalotát, mely az Olimposz-hegy égbenyúló tetején állott. Mulattak azok a hatalmas óriások, kik ökrös jókedvben, gazdagságban, fényben éltek a hegytetőn.”