Arthur Weigall: Nero

   Magyarországon talán kevésbé ismert Weigall Nero című könyve, Angliában viszont mind a mai napig népszerű. Itthon az Athenaeum Kiadó adta ki, Németh Andor fordításában. Sajnos a könyvben kiadási évszámot nem láttam, de ilyenkor fordulunk az egyik legjobb adatbázishoz, a hungaicanához. A könyvről egy rövid ismertető jelent meg a Délmagyarország 1936. október 18. számában, ekkor volt a könyv újdonság, tehát valószínűsíthető az 1936-os megjelenés.

Délmagyarország, 1936.

  Ám tovább kutakodva egy másik érdekes cikket találtam. 1934. január 9-én a Prágai Magyar Hírlap egy nyúlfarknyi kis írásban közölte, hogy Arthur Weigall, a híres egyiptológus néhány napja elhunyt. A halál oka a múmia átka, vagyis Weigall részt vett Tuthanhamun sírjának feltárásában, és ott szedett össze egy fertőzést, amibe 53 éves korában bele is halt. Legendák keringtek erről a sírfeltárásról, hogy hány tudós veszítette életét egy ismeretlen eredetű betegség miatt, amit a múmia átkának neveztek, hiszen mindenki, aki meghalt, részt vett a sír feltárásában, vagyis a fáraó nyugalmának megzavarásában. És Weigall is az egyike volt azon tudósoknak, akik az életükkel fizettek azért, mert megpillanthatták a legendás fáraó sírját! Kell ennél több inspiráció, hogy az ember kutasson?!?

Prágai Magyar Hírlap, 1934.

  Mi is ez a fáraók átka? Lacza Tihamér az Új Szó 1999. november 26. számában, egy egész oldalas cikkben foglalta össze a Tuthanhamun sír feltárását és az utána történteket. Az ő leírását követem.

   „Gyors szárnyakon jő el a halál ahhoz, ki a fáraó álmát megzavarja” - állítólag ez a mondat állt a nevezett fáraó sírjában. A feltárást támogató Carnavon earlje 1923. április 6-án meghalt, felesége 1929-ben egy hasonlóan gyanús rovarcsípésbe halt bele. A feltárás utáni években sűrűn követték egymást a rejtélyes halálesetek. 1930-ban lord Westbury vetette ki magát saját lakásának ablakán, ismeretlen okokból. Fia is részt vett a feltáráson, őt a saját lakásán találták holtan 1929-ben, miközben az előző este még semmi baja sem volt. Archibald Douglas Reid is ismeretlen eredetű okból halt meg, és Arthur Weigall gyilkos lázára sem találtak magyarázatot. Több rejtélyes haláleset is következett, mígnem 1933-ban a német Georg Steindoff saját kézbe vette a nyomozást, és kiderítette, hogy a különös halálesetek szereplői nem köthetők a múmiához, és különben is, a bizarr felirat inkább üzenet az élőknek, hogy legyenek szívesek a halottnak megadni a neki kijáró végtisztességet, semmint fenyegetés.

   Bárhogyan is volt, a sír feltárása hatalmas szenzáció volt, és hihetetlenül sok új információval gazdagította az egyiptológia tudományát.

   A könyv különlegessége, hogy meglehetősen haladó szemmel vizsgálja meg Neró császárt, a környezetét és a családját. Nem a szokásos futamokat követi, miszerint a császári család finoman szólva terhelt volt, Agrippina pedig egy ledér és erkölcstelen nő, hanem mint egy mélylélektani elemző, analizálja a császári családot, kutatja a miérteket és válaszokat keres. Összességében egy egészen szimpatikus Neró képe rajzolódik ki az olvasó előtt, egy valóságosabb személy, nem a történelemkönyvek elmebeteg és kegyetlen császára. Mindamellett a finom irodalmi stílusa kellemes olvasmánnyá teszi, amit ma gyakran hiányolok a kortárs tudományos munkákból. Vagyis ha szépen van megfogalmazva, érzéssel, szenvedéllyel, az még nem bűn, attól az írás nem veszít a tudományos értékéből!

idézet a könyvből