Görög mitológia, minden mennyiségben! Még mindig őrzöm azt a jó szokásom, hogy bármi ókoros témájú könyvet találok, azt el kell olvasnom. Tempesti kis könyve egy Könyvszekérnél kacsintott rám, és nem csupán a téma volt vonzó, hanem az illusztrációk is. A trójai háborúról, a szereplőkről, úgy általában az egész témáról azt gondolom nem lehet eleget írni és olvasni. Szóval a könyvet bezsebeltem, és igazi gyöngyszemet kaptam!
1956-ban jelent meg a könyv, nem mai darab. Tempestiről érdemes tudni, hogy Petőfi olasz fordítója, nyelvezete egyszerre költői és könnyed, profi és mégis játékos. Mint a cím is sejteti, a központban Heléna áll. A világ legszebb asszonyának története a nő köré rendezve: mégsem nevezném mai divatos feminista regénynek. Helené mítoszát Tempesti új csoportosításban mutatja meg, nem a „megszokott” sorrendben meséli el a történetet. Mi több, a megfogalmazásban feltűnik némi modern színezet, ami igazán egyedivé, élővé, mostanivá teszi a történetet, miközben nem tagadja meg a múlt tiszteletét és nem akarja a mai gondolkodásunkat ráhúzni a régiekre. Vagyis egy kicsit ferde szemmel nézünk Helenére, egy kicsit mai, egy kicsit régi szemmel, és az egész történet máris új színezetet kap.
Stephen Fry három, magyarul is megjelent könyve (Trója/ Mítoszok/ Héroszok) nagy sikert aratott, pontosan azzal, hogy olyan egyszerűen meséli el a gyakran igen szövevényes történeteket. Nagy tudás és könnyed stílus jellemzi Fry könyveit, viszont angol, minden utalása az angolszász kultúrkörben történik. Tepmesti olasz, az ő kitekintései az olasz vidékre csábítanak, minden lapozás halk tücsökciripelés a ciprusfák árnyékában. Élvezetes és szórakoztató mitológia, ami mindenkit az ujja köré csavar!
Az illusztrációk vidámak, klasszikusak és modernek, könnyed hódolat a görög mítoszok testes bölénye előtt. A képek K. Boócz István munkái.
„Amilyen isteneik voltak! Olyan istenek, mint Görögországéi, azóta sem születtek e világra. Nem voltak ők, mint annyi egykorú és későbbi kollégájuk, fösvények és szűkmarkúak, akik aprólékos adminisztrációjuk segítségével mindig éberen számon tartják bűneinket, hogy mihelyt megérkezik az ember hozzájuk, tüstént benyújthassák a számlát, még annyi időt sem engedve, hogy megkönnyebbülten fellélegezzünk, ha már végre megszabadultunk ettől az árnyékvilágtól.”
„Közismert dolog, hogy Parisz okulni ment Görögországba, s mindenki tudta, hogy útjából megtérve a civilizációt kell magával hoznia. Amikor aztán látták Helénával megérkezni, felkiáltottak: - Teringettét! Hogy milyen az a civilizáció! - Mert hogy ilyen, arra bizony senki sem számított. Még a konzervatívok is, akik nem nézték jó szemmel Parisz utazását, kénytelenek voltak elismerni: így ők is hajlandóak volnának civilizálódni. - Minden bizonnyal – állapították meg – ha Görögországban ilyen nők teremnek, ajánlatos politikát változtatni, és közeledni a Nyugathoz. Maga Priamosz, az öreg nő-szakértő, kétkezére fogta a szakállát, amikor szemtől-szembe találta magát Helénával. - Fiacskám, én tulajdonképpen HELLÉNIZÁLÓDNI küldtelek téged, nem HELÉNIZÁLÓDNI!”
„Van valami, ami erősebben köt minket Helénához, mint az eskü. Heléna nem egy szép asszony csupán. Heléna a legszebb asszony. És nélküle, mint már egyszer Odüsszeusznak mondtam is, Görögország mintha veszítene értékéből. Heléna a szépség ideálja, és ha lemondunk róla, abban benne foglaltatik a saját költőiségünkről való lemondás. Itt nem arról folyik a vita, hogy egy háborút megindítunk-e, vagy sem; itt arról van szó, hogy kereskedőnép legyen-e a görögökből, vagy költő-nép; hogy a birkapásztorokhoz kerüljünk-e közelebb, vagy az istenekhez.” (ezek Nesztór gondolatai, hogy miért kell Helénát visszaszerezni.)
A szép és élvezetes magyar nyelv pedig Berczeli A. Károlynak köszönhető.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése