Szegény szamothrakéi Niké

   A szamothrakéi Niké - mármint ami megmaradt belőle - az emberiség egyik méltán legtöbbet csodált szobra. Kecses, könnyed, fenséges, elegáns, isteni, utánozhatatlan és utolérhetetlen. Igazi görög kincs. De akkor miért írtam a címben, hogy szegény Niké? Először is, mert nincs arca, sem karjai. Aztán azért, mert nem otthon lakik, vagyis nem Görögországban. És harmadszor pedig azért, mert megfosztották mindentől, ami szép. De lássuk sorjában!

Szamothraké szigete

   Eredetileg valamikor az i.e. második század elején, talán i.e.220 és 185 között állították a szoborkompozíciót Szamothraké szigetén egy győztes tengeri csata emlékére. Igen kérem, Niké nem egymagában árválkodott a festői görög szigeten, hanem egy szoborkompozíció része volt. Vagyis az istennőt abban a pillanatban örökítette meg a szobrász, amikor kecses lábait a hajó orrára helyezi, a testsúlya épp akkor nehezedik a lábfejére. És ez a hajóra lépő istennő Szamothraké tengerpartjánál kapott helyet, vagyis a szoborkompozíció szerves része volt a látkép, a semmihez sem fogható kék tenger (na jó, Homérosz szerint borszínű), a sziklák, a ragyogó görög ég, vagyis minden, ami egy görög szobrot igazán felejthetetlenné tesz. Tehát Niké egy látványorgia kellős közepén élte istennői mindennapjait.

   Mi történt vele az évszázadok alatt? Ki tudja? A földbe került, és csak 1863-ban bukkant újra napvilágra. A szobor 2,75 méter magas, tehát nem egy apróságról beszélünk! Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, az istennő hajóra szállt és meg sem állt a párizsi Louvre-ig, 1884 óta ott látható. Mind a mai napig ott árválkodik, bár a Mona Lisával egyetemben az egyik legvonzóbb célpont a szépségre éhes turistáknak, de azért, na. Nem mondom, a Louvre káprázatos múzeum, de Niké szamothrakéi, ott lenne a helye a kék görög ég alatt, és aki látni szeretné, hajózzon el a bájos görög szigetre. Egy zárt épületben lakik, megfosztva minden görögségétől. Kicsit olyan így, mint egy kitömött róka. Nézd, milyen szép! Tényleg, felismerni benne a rókát, de közben pont a rókaság esszenciája hiányzik belőle amiatt, mert megerőszakolták a természetet.  

Niké a Louvre kiállításán

    Niké győzelmi istennő a legenda szerint Pallasz és Sztüx lánya, Zeusz kocsihajtója. Ábrázolásain általában kezében koszorút és pálmaágat tart. A szamothrakéi Niké a hellenisztikus rhodoszi iskola remekműve, feltételezhetően Püthokritosz keze munkája. Az istennő fehér pároszi márványból készült, néhány éve a Louvre megtisztította, így eltűnt a már megszokott barnás színe és újra szépséges fehérségében tündököl. De azért a görög napfényben mutatna a legjobban... Sajnos a karjai hiányoznak, és ez megbontja az eredeti koncepciót. Viszont! 2015-ben volt egy újabb feltárás Szamothrakén, ahol újabb apró részletek kerültek elő, többek között az istennő előrenyújtott jobb karja. Alec Daykin pedig egy pompás rekonstrukciós rajzot készített, hogyan is festhetett Niké győzelmi szobra a hajóval. Azért így egészen más az összhatás, mint a Louvre lépcsőfordulójába betett Niké...

a 2015-ös ásatás

Alec Daykin rekonstrukciója

   További rekonstrukciók is készültek az istennőről, hogy milyen lehetett az eredeti szobor. Ma már a szobrok festését számítógépekkel vizsgálják, elemzik a színeket és digitálisan elkészítik a látványtervet, hogy milyen lehetett. 

   Viszont Szamothraké még mindig Niké nélkül maradt. A feltárás helye mind a mai napig látogatható, de az olyan, mint a kisimított csokipapír: sovány vigasz. Arról nem is beszélve, hogy kortárs művészek, a rhodoszi iskola nyodokain, új Niké szobrot alkottak, a klasszikus csoda emlékére, hogy azért Szamothrakén is legyen valami. Értem én, hogy a görög eredeti megközelíthetetlen, lenyűgöző, emberfeletti és szinte tényleg egy isten keze munkája, szóval nehéz hasonlót alkotni, de a modern kori pótlás...nos, finoman szólva elnagyoltra és sematikusra sikerült. Személy szerint inkább azt mondom, hogy ha ez van, akkor ne legyen szobor, de ízlések és pofonok. A modern művészetben járatosak talán kellő nyitottsággal tudják fogadni ezt az újhullámos alkotást, nézzétek el nekem ezt a vaskalaposságomat. Persze szó van róla, hogy Niké egyszer csak hazaköltözhet, de hiszem, ha látom!