Saturnalia alkalmából

SATURNALIA ÉS ÉS LUPERCALIA – TÉLI MULATSÁGOK AZ ÓKORI RÓMÁBAN

A házasságok ilyenkor köttettek 

Déli Hírlap, 1992. január

   Ahogy az európai kultúrának a gyökerei a görög-római időkbe nyúlnak vissza, ugyanúgy vannak ma is olyan szokásaink, népi hagyományaink, amelyek szintén a klasszikus korból öröklődtek át századokon át az európai országokba. Falfestmények, vázák rajzai, domborművek jelenetei, költők és prózaírók sorai tanúsítják ezt.

   Ezek közé az „örökölt” mulatások közé tartozik a különféle téli mulatságok, köztük a mai farsangi szórakozások, bolondozások eredetének tartott Saturnalia, amelyet ősi istenük, Saturnus tiszteletére rendeztek a rómaiak. Saturnus az ég urának, Uranusnak volt a fia és Jupiternek az atyja. A saturnalia a téli napforduló alkalmával kezdődött és több napig is eltartott. Ezeket az ünnepeket a latin költők által oly gyakran megénekelt aranykor emlékére rendezték, amelyet Saturnus uralkodása teremtett a földön, s amelyben gondtalanul, boldogan éltek az emberek. Ilyenkor ünnepi játékokon, lakomákon szórakoztak, a gazdagok megvendégelték, megajándékozták rabszolgáikat.

   A Saturnalia szokásait a rómaiak magukkal vitték és gyakorolták, terjesztették az általuk meghódított tartományokban is. A provinciák lakosai a római szokásokat nemcsak „elfogadták”, hanem sötétséget űző tűzrakásokkal, télkergető maskarázásokkal, lármázásokkal még színesebbé is tették.

   A farsangi karneválnak valamelyes vonásai, motívumai megtalálhatók a rómaik egy másik népszerű téli szokásában, a február közepén rendezett Lupercalia eseményeiben is. Lupercus a nyájak védelmező istene volt Itáliában, tiszteletére szervezett külön papi testülettel. Lupercus ünnepén a papok kecskebakot áldoztak. A vértől csepegő késsel két ifjúnak a homlokát végigsimították, majd a vért tejbe mártott gyapjúval letörölték.

   Ezután következett a papok „karneváli” menete. A levágott állatok bőréből kötényt készítettek, azzal meztelen alsó testüket betakarták, a megmaradt bőrökből szíjat hasítottak, korbácsot fontak, s bejárták Róma utcáit. Akikkel találkoztak, meg-megcsapkodták őket. A kíváncsi tömegből főként a férjes asszonyok siettek a „korbácsos” papok elé, és szívesen korbácsoltatták meg magukat, mert hitük szerint ezáltal megtisztultak minden bajtól, és házasságukra elnyerték Lupercus áldását.

   Farsang idején manapság is több a lakodalom, mint az esztendő más heteiben, hónapjaiban. Így volt ez a rómaiaknál is, a házasságok náluk is főképp télen köttettek. A fiatalok bizonyos ideig jegyben jártak, a vőlegény ajándékokkal kedveskedett választottjának. A lakodalom a menyasszony szüleinek házában kezdődött rokonok, barátok részvételével. A menyasszony hófehér tunikában és tűzpiros fátyollal jelent meg. A lakodalom a család védőjének oltárán bemutatott áldozattal kezdődött, s ezt követte a lakodalom, amely sötétedésig tartott. Ekkor a vendégsereg felkerekedett, mindenki fáklyát gyújtott, s elkísérték az ifjú asszonyt férje házába.

   Útközben fuvola szólt, a násznép vidám dalokat énekelt. Megérkezve az új otthon elé, a fiatal menyecske illatos olajjal megkente a kapufélfát, hogy a ház védő istenének kegyét elnyerje. Ezután átemelték a küszöbön, mivel rossz előjelnek tartották, ha abban megbotlott volna. Az ifjú férj a ház díszes szobájában, az átriumban fogadta az új asszonyt, aki az oltáron meggyújtotta a tüzet, mely a családi élet folyamatosságát, a házasság boldogságát jelképezte. Ezzel a házasság vallási és családjogi felavatása végérvényesen megtörtént.

A cikket Hegyi József írta. Ilyen kincseket lehet találni a www.hungaricana.hu oldalon.