Néhány ok, hogy miért ne használj fordítóprogramot

Egy nyelv nem csupán egy nyelv, nem más szavak használatát jelenti, hanem egy nyelvnek saját élete van, saját történelme és titkos összefüggései. Bármilyen kecsegtetőnek tűnik, hogy egy nyelvet meg lehet tanulni pusztán a nyelvi struktúrák megismerésével és a kellő mennyiségű szó bemagolásával, ez sajnos nem igaz. A nyelveknek van egy titkos élete, amit csak akkor fednek fel a kíváncsi szemek előtt, ha az ember kellő alázattal és kitartással közelít feléjük. Jó esetben ezt hívják nyelvérzéknek, rosszabb esetben türelemnek és szorgalomnak.

A számítógépek korában (te jó isten, ez mennyire ősréginek hangzik), a digitális világban mindent próbálunk a gépek nyelvére lefordítani, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egyszer csak lesz a mesterséges intelligencia, aki jobb lesz nálunk. És hiszem is, hogy lesz/van ilyen agyafúrt gép, aki a lottószámokat a jétékelmélet szabályai szerint számítja ki és a sportfogadások esetén sem az érzelmei befolyásolják, hanem a rendelkezésére álló adatok, de valahogy ez a szisztéma nem akar működni a nyelvek esetében.

Sokan úgy gondolják, hogy a fejlődésbe és az informatikába vetett végtelen bizalmuk és hitük segít áthidalni azt a reménytelen szakadékot, ami minket, embereket elválaszt egymástól: vagyis a nyelvi különbözőségeket. De sajnos egy szó nem egyenlő egy másikkal, ahogyan folyamatábrát sem lehet készíteni egy összetett mondat születéséről. A nyelv mind a mai napig egy kicsit misztikus valami. Van benne egy összetevő, amit még nem sikerült megfejteni és megtanítani a gépeknek, a szorgalmas mesterséges inteligenciának, aki egy nap világuralomra tör (és remélem jobb lesz nálunk). Ennek ellenére sokan olthatatlan szerelemre lobbantak a fordítóprogramok iránt.

Nem vitatom, bizonyos esetekben működik. A néhány szavas tőmondatok esetében biztosan jó hatásfokkal bevethető. Ám ha nem ismered az adott nyelvet egy icipicit sem, hogyan döntöd el, hol húzódik ez a használhatósági határ? Nem is beszélve a kulturális szokásokról: ami egy nyelven viccesnek tűnik, a másikon nagyon bántó lehet. Vagy fordítva. És nem is beszélve az árnyalatokról, amikor csak finoman utalni akarsz valamire, de a célzásod a nyelvi szövevényben jobb esetben elvész, rosszabb esetben valami torz, netán otromba kirohanássá fajul.

Vegyük például a latint. Szerintem nagyon jó példa, hiszen adottak a nyelvtanulók kedvencei, a szállóigék és bölcs mondások, amiből aztán tényleg sok van! Azt gondolnám, hogy ezekkel kezdik a fordítóprogramokat tanítani, hiszen mint például a latin esetében, jó eséllyel valami ilyesmit fog keresni a delikvens. És mi tapasztalunk? Na mit? A jó nagy semmit! Kérem szépen, a fordítóprogram nem ismeri a maximákat! Oké. De akkor hogyan várunk tőle bármi mást? Sehogy! Az alábbi példák legyenek elrettentő mementói annak, hogy ha nem ismered legalább alapszinten az adott nyelvet, ne hagyatkozz a fordítóprogramra!

A nyelvtanulás nem feltétlenül könnyű dolog, nem adják ingyen, de élvezetes és megéri a befektetett energiát!