Kígyó- és sárkánylatin

   Kígyók, sárkányok, és egyéb hátborzongató csúszó-mászók valójában közeli rokonok. Mármint egymásnak. Az emberek általában félnek/ irtóznak/ viszolyognak tőlük. A legbátrabbak magukhoz édesgetik őket. Ám nem volt ez mindig így: bármily meglepő, az ókori ember egészen másképp viszonyult a kígyókhoz és hasonló lábas és lábatlan rokonaihoz. Tisztelték őket. Pedig a modern pszichológia egyik vesszőparipája, hogy a félelmeink ősi eredetűek, vagyis még majom korunkban tanultunk meg félni a kígyóktól, mert a szaftos kis majmocskák ősellenségei voltak. Nos kérem, nem! A félelem valahonnan máshonnan ered. A kígyók a költők és a jósok barátai, jövőbe látó álmokat hoznak. Ám a félelemtől én sem vagyok kivétel: ha tehetem, elkerülöm őket. Valamiért épp a krokodiloktól félek a legjobban, pedig a széles Alföld gyermekeként tényleg egészen kevés alkalmam volt találkozni velük. Csakis az állatkertben. Akkor a szemembe nézett egy kroki, és éreztem azt a bénító félelmet, ami minket, embereket elválaszt a sárkányoktól. Akik amúgy az aranyat őrzik és a szüzek nagy tisztelői. Történelmi és mitológiai szerepük pedig megkérdőjelezhetetlen. Van rájuk egy csomó latin szó, ezeket válogattam össze, csak úgy ízelítőként.

   Kezdjük mindjárt néhány szólással! Aki kígyót melenget a keblén, arra azt mondja a latin: in sinu atque in deliciis venenatam illam viperam habet. Ha kígyót-békát kiált valakire: aliquam contumeliosis verbis prosequitur. Colubra non parit restem, vagyis a kutyából nem lesz szalonna, amit a latin nem kutyával fejez ki, hanem kígyóval, mint látjuk, a kígyó nem szül kötelet (ahogyan Petronius mondja a Satyriconban). Quas tu vides colubras? Elment az eszed? És egy bibliai szállóige: „Estote prudentes, sicut serpentes et simplices, sicut columbae.” Vagyis legyetek okosak, mint a kígyók és ártatlanok, mint a galambok (Mt.10.16). Ha valami közelgő veszély fenyeget, akkor latet anguis in herba, vagyis kígyó rejtőzik a fűben (Vergilius, Eclogák).

   A Finály-féle latin szótár a latin szavak gazdag értelmezése mellett a magyar nyelv tisztelőinek és rajongóinak is kedves csemegéket tartogat. Lássuk a 'draco' címszót, amit Györkösy Alajos elintéz egy laza 'kígyó, sárkány' félmondattal, ja, és csillagkép. A Finály szótár több magyarázatot ad: 'kígyófaj, amelyet az előkelő házakban a delnők játékszer vagy kedvenc állat gyanánt tartottak'. Emellett természetesen jelent kígyót és sárkányt is, meg az északi sarkhoz közel eső csillagképet, de jelent vén szőlőtövet és egy tengeri halfajtát is, amelyet Bloch a sárkány ripacshallal azonosított (milyen barátságos már a neve is!). A draconigena pedig kígyószülöttet jelent, az urbs draconigena pedig Thebae városa, amelyet Kadmosz alapított az elvetett sárkányfogakból kikelő emberekből. Nem is lett egy jó csillagzat alatt született város! A dracontion pedig a sárkányfű nevű növény.

Végezetül nézzünk néhány híres sárkányt, akiket érdemes név szerint ismerni, ha a mitológia erdejében barangolsz!

KÉTOSZ – Cetus Troias, akit Poszeidón küldött Laomedon trójai király megbüntetésére, ám jött a heves Héraklész, és végzett vele.

PÜTHÓI SÁRKÁNY – Python, Gaia istennő kicsi gyermeke, aki a Delphoi jósda alatt él.

MEDEA SÁRKÁNYAI – Dracones Rapuere, vagyis az a legendás fogat, amit két tüzet okádó sárkány húz keresztül az égen, és Medea, miután önkezével kioltotta saját szeretett gyermekeinek az életét, elvágtatott a naplementébe. Seneca Medea című drámájában az egyik leghátborzongatóbb jelenet.

LERNAI HIDRA – Bár hidra, tehát nem olyan tömpe szárnyú, kerek pocakú sárkány, mint várnánk, amolyan ősi és borzalmas lény, akinek legfontosabb feladata az volt, hogy akadályt képezzen Héraklész előtt. A heves hős lenyaszatolta, így a karrierje hamar véget ért. Jellegzetessége, hogy a feje minden nyisszantás után újra kinőtt, sőt, kettő nőtt ki az egy helyett. Szóval maga a megoldhatatlan probléma sárkány képében.

A HESZPERISZEK ARANYALMÁINAK ŐRZŐI – Dracones Hesperidum. Héra Zeusztól kapta nászajándékba az aranyalmákat, amit a világ szélén rejtett el, és lelkes sárkányokra/kígyókra bízta az őrzését. Itt is a fáradhatatlan Héraklésszel találkozunk, aki gyakorlatilag felrúgta a mitológiai világ összes íratlan szabályát. (Mentségére szóljon, hogy nem önszántából tette.)

ISMENIOS SÁRKÁNYA – Draco Ismeneum, Thebae közelében őrizte Árész forrását (igen, arrafelé kicsit sok sárkány fordult meg), vele Kadmosz végzett.

AITHIOPOSZI TENGERI SZÖRNY – Cetus Aethiopius szintén bizonytalan a sárkánysága, amolyan félelmetes akármi, ami a tengerből jön ki, hogy befalatozza a szépséges, ropogó húsú Androméda királylányt, akit a kedves papája gondolt ilyen formában feláldozni az isteneknek. Ám jön Perszeusz, és megmenti a királylányt, leöli a szörnyet és elvágtatnak a naplementébe (szó szierint, hiszen tették mindezt Pégaszosz, a szárnyas ló lelkes közreműködésével).

KOLKHISZI SÁRKÁNY – Draco Colcheum, aki szintén felejthetetlen jószág, hiszen ő őrizte az aranygyapjút, amit Iason orzott el, Medea segítségével. Természetesen a bánatosan fel-felbégető gyapjú elrablása a sárkány halálával együtt történt meg. Ki ölte meg? Ha Iasont kérditek, ő volt. De szerintem Medea.

KIMÉRA – Chimaira. Hát, ugye nem egyszerűen sárkány vagy kígyó, hanem több állatból összerakott fenevad, az emberiség ádáz ellensége. Azért van benne egy kis sárkányság, csak említsük meg őt is itt, a legendás sárkányok istállójában. Tiszteletbeli tag. Anatóliában, Lükiában garázdálkodott egészen addig, amíg Bellerophontész meg nem adta neki a kegyelemdöfést.