A régi szobrok mindig nagyon izgalmasak, hiszen egy valódi arc, egy igazi, élő ember néz vissza ránk a múlt mélységéből. Különösen igaz ez a 'hétköznapi' emberek portérája, hiszen az uralkodókat, császárokat gyakran egy művészeti stílus, divatirányzat, norma, elvárás szerint ábrázolták – a legtöbbször idealizálva és nem a valódi megjelenésére koncentrálva. Persze ha valakinek a portréját megörökítették akár egy szobor formájában, akár domborművön, azért az az illető sem volt annyira 'hétköznapi' ember, hiszen ezt csak a tehetősek engedhették meg maguknak. Mégis érdekes annak a kisfiúnak a portréja, akit az amerikai Getty Múzeum gyűjteményében találtam. Hiszen egy kisfiú, gyerek.
A mellszobor márványból készült, és az ókori szobrokhoz hasonlóan ez is eredetileg festett volt. A portré feltehetően i. e. 100 és i. e. 115 között keletkezett. Azt, hogy kit ábrázol, nem tudjuk. Talán egy gazdag előkelő ember fiát, akihez nagy reményeket fűzött a családja. Azt sem tudjuk, hogy a kisfiú felnőtt-e valaha, vagy ép azért készült róla mellszobor, mert meghalt. Jellegzetessége a gyerekarc: babásak a vonásai, kerekded az arca, hegyes az álla. Komoly kifejezés ül az arcán, ám tekintete mégis mintha a semmibe meredne, mintha valahova messzire nézne, nem a nézővel foglalkozik, talán mereng valamin. Kicsi száját szigorúan összepréseli, talán mert ráparancsoltak, hogy viselkedjen fegyelmezetten, vagy talán mert egy komoly kicsi ember volt már ebben a korban is.
Külön figyelmet érdemel a frizurája, ami első látásra talán egy átlagos gyerek-frizurának tűnik. Ám a hajviseletek kutatói megállapították, hogy ez az úgynevezett Traianus-stílusú hajviselet, amit kiegészít egy Hórusz-tincs. Ezt a jobb füle felett láthatjuk: olyan, mintha egy hosszúra hagyott és befont tincs lenne.
A mellszobrot digitálisan újrafestették, ami egy új életet ad a szobornak, hiszen annyi sok év távlatából most újra olyannak láthatjuk a portrét, amilyennek látták a kortársai. Az újraszínezésnek ma már komoly tudománya van. Ez egy viszonylag fiatal tudomány, Magyarországon még nem terjedt el annyira. A szobrok felületén a lehető legkisebb festéknyomokból próbálják meg rekonstruálni az eredeti színeket, miközben a hasonló, ismert festett szobrokkal és domborművekkel vetik egybe. Izgalmas tudomány, teljesen más hatást kelt a szobor, műalkotás a maga nyers, színtelen alakjában, mint újrafestve. Élethűekké válnak, a portrék pedig olyanok, mintha akár mai emberek is lehetnének. Persze felmerül a kérdés, hogy mindig az eredeti színeket adják-e vissza. Biztosan nem lehet tudni. De egy körültekintéssel újrafestett szobor, portré a nézőnek egy olyan hatalmas élményt ad, ami mellett azt gondolom eltörpül annak jelentősége, hogy pontosan ugyanezeket a színeket látták-e akkor, mint mi most.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése