Amikor vásárolni akarsz, de nem könnyítik meg az életedet

Elöljáróban a mai íráshoz, a végére fény derül a malac szerepére!

    Igazán nem vagyok egy shopping-királynő, mi több, utálok vásárolni. Általában összeszedem, hogy mi kell, és megvadult vaddisznó módjára végigcsörtetek a jól ismert ösvényű üzleten, és magamhoz ragadom a termékeket. Szóval nem szoktam nézelődni, olvasgatni, vadászni új dolgokra. Általában a könyvekkel is ez a helyzet: tudom, hogy mit akarok. A könyvek végén általában van bibliográfia, aminek mentén tovább lehet haladni. Megnézem a könyvtárban, beleolvasok, kikölcsönzöm, elolvasom. Ha szeretném otthonra, akkor felkutatom, hol lehet megvenni. Egész ritkán merülök csevegésbe bárkivel ezekről a dolgokról: ezzel is úgy vagyok, mint a vásárlással általában. Vaddisznó módjára végigcsörtetek és begyűjtöm a kiszemeltem. És ez jól működik, nekem így kerek a világ.

   Vagyis így VOLT kerek a világ, egészen addig, amíg magyar Homérosz-fordítások felkutatására és olvasásra nem adtam a fejem. Ott kezdődtek a gondok. Azt sikerült kiderítenem, hogy mit is kell keresnem, de maga a keresés nem várt nehézségek elé állított. Vagyis a könyvekbe zárt kis világom falakba ütközött. 

   Az antikváriumokban az Odüsszeia véget ér a 'kötelező olvasmány' témakörrel. Úgy látszik ilyesmit nem divat gyűjteni. Nem menő. Bár azt hiszem már úgy általában könyveket gyűjteni nem menő. (Legszívesebben keresztülharapnám azoknak a torkát, akik nekiállnak rinyálni, hogy nem tudják hova tenni azt a sok könyvet, miközben ötven öltözet ruhát - mit ruhát, rongyot - fetisizálnak az otthonukban, ami szintén nem kis helyet foglal. Félreértés ne essék, nem zavarnak a ruhafetisiszták, csak ne rinyáljanak, mert ez gyenge indok. Ha szeretsz valamit, akkor fogsz neki helyet találni az életedben. Ha meg nem, akkor engedd el, csak ne keress magyarázatot rá.) Szóval az antikváriumokat kommunikatív közreműködők hiányában hanyagolnom kellett.

   Ám mégsem engedhettem el ezt a forrást, hiszen gyakorlatilag ez az egyetlen beszerzési forrása azoknak a könyveknek, amik már nem trendik. Vagyis az ókori témájú könyvek nagy része. És nekem egy rahedli ilyenem van, szóval ne várjatok tőlem álomszép fotókat a könyvespolcomról, hogy a szivárvány színei szerint rendeztem el a csodaszép könyveimet. Általában viharvertek, csapzottak, cafatosak és leharcoltak - de én így szeretem őket!

   Tehát vissza az antikváriumokhoz. Gondoltam majd jól rákeresek az interneten, hiszen mindig azt a jó tanácsot kapom, hogy rendeljek inerneten keresztül. Na, gondoltam itt a remek alkalom, rendelek! Igen ám, de valahogy mégsem olyan egyszerű ez a dolog. A szerző, Homérosz, oké. Beírod Homérosz, oké, van egy csomó találat. Beírod Homer vagy Homeros, ott már elbizonytalanodik a mindentudó. Beírod Odüsszeia, jönnek a találatok. Beírod Odyssea, már csökken a sikerélmény, találat van, de szemmel láthatóan a könyv parádés fotóján (ahol igyekszik szebbnek látszani, mint a valóságban) látod a cím nem egészen úgy van. Konklúzió: általában beírják, hogy 'Odüsszeia' arra a címre, ami valami olyasmi. Püff... (most a sértett vaddisznó elégedetlenül fújtat)

   Mindenféle lehetséges kombinációval és az adatbázisokból ismert keresési módszerekkel megspékelve a keresést, végzetes hiányossággal voltam kénytelen szembesülni. Ez pedig kérem, a fordító feltüntetésének hiánya. Ami jelen esetben nem kis gond! Tisztelet a kivételnek, néhol szerepel. Van, ahol még csak ráutalás sincs, hogy ez a könyv eredetileg nem magyar nyelvű, más esetekben pedig a mustra-fotóból sasszemmel lehet kiszúrni, hogy ki a fordító. Püff...

   Megrendeltem egy halom könyvet, gondoltam majd kimazsolázom, mire van szükségem, a többi meg mehet vissza a feladónak. Nekiültem a kupacomnak, ám a számlán sem volt egyszerű beazonosítani a tételeket, hiszen mind a (közel) húsz darab nemes egyszerűséggel 'Odüsszeia'. Nem mondom, eltartott egy darabig.

   Megküzdöttem vele. Megszereztem. Olvasom. Üff... egy elégedett vaddisznó szólt! Zárásul mellékelek néhány fotót arról, hogy mi minden szerepel egy könyvről - illetve mi nem!