Ha
azt mondod valakinek, hogy latinul tanulsz, akkor minimum lesajnál,
de inkább hülyének néz, hogy mit akarsz vele. Mert úgy tartják,
hogy a latin halott nyelv, nem lehet vele mit kezdeni. Azt a néhány
orvostan hallgatót meg jogász palántát és történész-tanoncot
is csak úgy gyötrik vele, de a közfelfogásban nincs valódi
értéke – lévén halott, tehát nem lehet beszélni, használni.
Ami valahol igaz is, meg nem is. Hogy lehet egy használhatatlan
nyelvet megtanulni? És legfőképp minek? A ’miért’ kérdést
tegyük egy kicsit félre, koncentráljuk inkább ez úttal a
’hogyanra’.
Ha
ez a kérdés egy külföldiekből álló körben hangzik el, ennyire
talán nem botránkoznak meg a nyíltan bevallott perverziótól.
Legalábbis talán mások a tapasztalataik. Mármint a nyelvtanulást
illetően. Mert bizony a módszertant tekintve orbitális különbségek
vannak. Erről szeretnék egy kicsit értekezni ebben az írásban.
Nem szeretnék ítéletet mondani, hogy az egyik jobb vagy rosszabb,
mint a másik, azt hiszem erre a kérdésre még magamnak sem tudok
határozott választ adni. Sokkal inkább egy vitaindító,
elgondolkodtató írásnak szánom, hogy merjünk gondolkodni azon,
esetleg hogyan lehetne a latint jobban népszerűsíteni és talán
egy kicsit visszaemelni az őt megillető helyre.
Magyarország
különleges helyzetben van, hiszen Európában itt volt a legtovább
a latin a hivatalos nyelv (1844-ig). Vagyis azt feltételezném, hogy
a latintanítás profi és tengernyi anyaga van a birtokunkban.
Nyilván a poroszos oktatási rendszer kevéssé illeszkedik a mai
’szabadabb’ szellemhez, de ha a tananyagot, nyelvkönyvet,
szövegeket és tanulást segítő latin anyagot vesszük, hatalmas
kincs kell legyen nálunk. És mégsem így áll a dolog. Sőt. Elég
szegényes a választék. Mi ennek az oka? Azért, mert más típusú
oktatás volt kétszáz éve, attól még temérdek könyvnek kellene
lennie, nem?
Nem,
mert egyfelől a latin oktatása a középkor után már egy kicsit
halott ügy volt. Sok régi cikkben lehet róla olvasni, hogy már
maguk a latin tanárok sem beszéltek jól latinul: vagyis csakis
annyit tudtak, amennyit a diákjaiknak meg kellett tanítani.
Memoriterek, minimális szókincs, auktorok. Kevés iskola készítette
fel a növendékeit olyan magas színvonalú latin nyelvtudásra,
hogy a diákok a tanárokkal vállvetve saját latin költeményekkel
szórakoztatták egymást (és minket, kíváncsian csodálkozó
utódokat). Ezek a latin nyelvben sikeres iskolák javarészt a
pedagógusaiknak köszönhették az eredményt, és nem a jó
tankönyveknek, lévén nem volt ’tankönyvpaletta’ meg választék
meg kínálat, hanem volt az aktuális latin nyelvtan, és annyi.
Ezek a pedagógusok gyakran az iskola, intézmény évkönyveibe is
írtak hosszú értekezéseket a klasszikus irodalomról,
történelemről, latin nyelvről, hogy a saját diákjaik tanulását
segítsék. Ám ezek az írások még ma is megállják a helyüket
mind tartalmilag, mind formailag. Nem, nem mondtam igazat, mert
egyik-másik írás irodalmi színvonalú, kifinomult és érzékeny
írás, amit öröm olvasni. És az a kevés latin tankönyv, ami
rendelkezésre állt, az bizony sok fantáziát, lelkesedést és
háttérmunkát követelt meg a tanártól. Aki pedig maga sem volt a
latin nyelv szerelmese, nyilván nem lett tanárként sem lelkesebb…
Még
a száz évvel ezelőtti iskolai segédanyagok is igencsak soványkák.
Miért? Hiszen az auktorok kéznél vannak, mit olvassanak a
növendékek, ha nem azokat? A gondolat jó és helytálló. Még
három generációval mielőttünk is egy középosztálybeli gyerek
messze magasabb általános ismeretanyaggal rendelkezett a klasszikus
kultúrát és a mitológiát illetően, mint mi. Ez valahogy
kikopott a mindennapok értékeiből. Vagyis egy iskolába járó
diák (gyerek, fiatal) már jóval több háttér információval
rendelkezett azzal kapcsolatban, hogy mit fog tanulni. Szemben a mai
elemi latinkönyvek anyagával, ahol szükséges a mitológiai,
történeti bevezető, mert ezek az ismeretek már nem szerves részei
a kultúránknak. Vagyis nem biztos, hogy a nyelv halott, lehet a
kultúra halott, és ez nyomja rá a bélyegét a nyelvtanulásra is,
ami nyilván szervesen épül egymásra.
Ha
a latin halott, akkor amiatt halott, hogy a kultúra, amiből
kifejlődött és kiteljesedett, számunkra halott. A mi, mostani
kultúránkat valójában nem tudjuk az antik nyelvre interpretálni.
Igen, lehet mesterséges szavakat gyártani, és vannak, akik magukat
a leleményes szógyártók igaz forrásának titulálják, de ez nem
változtat azon a tényen, hogy ez egy művi dolog. Vagyis a szavak
nem a beszédkörnyezetben alakultak ki, nem a maguk természetes
módján, hanem mesterségesen kreálták őket. Ez szerintem az élő
nyelvet megalázza, a mesterséges eszperantó nyelv világába
próbálja száműzni, egy kitömött mamutot csinál a nyelvek
királynőjéből, egy paródiát. Nem támogatom a mozgalmat, hogy
tegyünk úgy, mintha a latin a mai világunkra ráerőltethető
lenne. Nem ez a feladta, nem ez a szerepe, nem ez a küldetése.
Nekünk kell változnunk hozzá, nekünk kell idomulnunk a latinhoz.
A
mostani latin tankönyvek gyakorlatilag több száz éve
változatlanok. Sok nyelvtani jelenség, nyelvtani elemzés,
auktorok, eredeti szövegek, fordítás és még több nyelvtan.
Talán a kulturális háttér mint kiegészítés jött be
újdonságként, de más semmi. Szótár-cafakák, a kevésbé lelkes
nebulóknak, akik hajlamosak az ilyesmit elkummantani. A szemelvények
rövidebbek és néhol egyszerűsítettek, de ugyanúgy szemelvények
(amúgy egy kitépett szívet ha valaki felmutat, látod a lángoló
lelkű költőt? Nem? Erre jók a szemelvények. Szemléltetni a
kontextus nélküli lényeget) a maguk kulturális hátterével.
Nincsenek ’saját’ szövegek. Vagyis a tankönyvek szerkesztői
sem vállalkoztak rá, hogy önálló mondatokat gyártsanak. Persze
létezik egy-két üdítő kivétel, aki le mert írni jó néhány
saját latin mondatot, de ők nem kerültek be a közoktatás
jegyzéki tankönyvi kánonjába (pedig ott lenne a helyük – lásd
Játszva latinul tankönyv Magyar László tollából).
És
mi a helyzet külföldön? Gondolok itt az angolszász területekre.
Kitalálták a rövidített/könnyített olvasmányok műfaját.
Szerintem zseniális találmány! Minél többet olvasol, annál
gyorsabban tanulod meg a nyelvet. És ha nem kínszenvedés az
olvasás, hanem van egy kis sikerélmény, máris jobban megy a
tanulás! Rengeteg ilyen olvasmány készült a latinhoz is.
Különböző nyelvtani jelenségek gyakorlásához,
szókincsbővítéshez, rövidebbek-hosszabbak. Lehet válogatni,
lehet sokat olvasni! Ezek egy része eredeti szövegeket ’preparál’
ki, de vannak olyanok is, amelyeket kifejezetten nyelvtanulóknak
írtak, vagyis mesterséges, nem klasszikus latin szövegek. Rosszak
ezek? Nem feltétlenül. A nyelvtani ismereteket szerintem könnyebb
elsajátítani könnyen érthető, megjegyezhető, egyszerű
szövegekkel semmint csiszolt irodalmi futamokkal. Aztán jöhet a
magas irodalom!
A
nyelvkönyvek nagy része is olyan, hogy kezdetben a nyelvtani
jelenségek elsajátítására fókuszál. Vagyis nem a latin
irodalmi hagyományok megismerésére, hanem nagyon leegyszerűsítve
a nyelvi váz megismerésére, mintegy kultúrától függetlenül
(persze mindig van egy kis ’rómais’ panír a dologhoz, de össze
sem lehet hasonlítani az eredeti szövegek és római költők
megismerésével). Baj ez? Rossz dolog? Sok olyan véleményt
hallottam, hogy ez nagyon pórias dolog, lealacsonyítja a latint,
meg ez nem is latin nyelv. Bocsánat, nem A LATIN nyelv. Nem tudom
mennyire lehet a nyelvet elszakítani a kultúrájától. Vagyis
ilyen értelemben lehet-e a latinból egy ’csontvázat’ csinálni,
hogy a nyelvtan megtanulható legyen, és a kultúrát később,
külön megtanulni? Nincs királyi út, a nyelvtanulás minden
esetben sok munkát, türelmet és szorgalmat igényel. Az
auktorokkal való kezdés tényleg sok türelmet igényel, mert ha az
ember még egy év tanulás után is tök sügérnek érzi magát, az
nem jó dolog. Könnyen elfogy az a bizonyos türelem. A másik eset,
amikor könnyen, gyorsan megtanulja a nyelvtani vázat, az jó érés
(ha, nem is olyan nehéz ez a latin!), de nem ad valódi tudást.
Mert nyilván egyetlen ókori auktornál sem fog a nyelvkönyvből
megismert, kipreparált mondatokkal találkozni.
Hol
hát az igazság? Mi a jó, mi a hatékony? Szerintem nem rossz dolog
kedvet és lelkesedést adni a latinhoz, de egy hamis tudás érzése
sem bölcs dolog. Tanulni kell, ez a lényeg!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése