Ókori kelta népek és törzsek

 aestiusok (Aestii) – germánokkal rokon balti törzs, amely Tacitus szerint brit nyelvet beszélt.

agathyrsosok (Agathyrsoi) – iráni eredetű nép, amelynek szokásai Hérodotosz szerint olyanok, mint a thrákoké. Települési területe feltehetően Erdély és Bánát volt.

amantinusok (Amantini) – kelta eredetű törzs a Dunától északkeletre a Magyarország és Szlovákia területén fekvő hegyes vidéken.

araviscusok – lásd eraviscusok

arvernusok (Arverni) – Közép-Gallia (Auvergne) egyik legjelentősebb kelta népe, amely Gallia nagy része fölött hegemóniát gyakorolt.

autariaták (Autariatai, Autariatae) – illyr nép. A kre.5.század vége felé elűzte a triballokat a Morava völgyéből, és a kelták bevándorlásáig a Közép-Balkán legfontosabb hatalmi tényezője volt.

azalusok (Azali) – pannon törzs az Északkelet-Dunántúlon a boiusok és eravsicusok között.

bastarnák (Bastarnae) – a kre.3.század végétől az Al-Duna vidékén és Moldáviában élő keverék népesség ókori neve. A kelta népcsoportok a bennszülött getákkal, később germánokkal olvadtak össze.

belgák (Belgae) – az Észak-Franciaország és Belgium területén Caesar korában élő kelta törzsek gyűjtőneve. Egy részük a La Téne kor végén a Brit-szigetekre költözött át.

belgites – kelta népcsoport a római Pannoniában. Települési területe egyenlőre nem lokalizálható.

biturixek (Bituriges) – jelentős kelta nép Közép-Galliában a Loire és a Garonne között. Törzsi központja Avaricum (Bourges) volt.

boiusok (Boioi, Boii) – nagy kelta nép, amely Európa különböző részein jelent meg, így Észak-Itáliában (Bologna környékén), a Kárpát-medencében. Nevüket adták Csehországnak (Bohemia). Egy csoportjukat Caesar a haeduusoknál telepítette le.

breuci – jelentős pannon törzs (lásd pannonok).

camunni – hegyi néptörzs, valószínűleg rhaetus eredetű. Települési területe az Oglia völgyének felső része. Nevét őrzi Val Camonica, ahol a sziklarajzok a neolitikumtól a római korig terjedő időszakra keltezhetők (lásd rhaetusok).

carnutes – galliai kelta nép a Szajna és a Loire között.

cotinusok (Cotini, Kotensioi) – kelta törzs a Dunától északkeletre, a Magyarország és Szlovákia területén  fekvő hegyes vidéken, az osusok és az anartiusok között. A népesség később dák hatás alá került.

dákok (Daci) – a getákkal rokon nép, amely Olténia, a Bánát, később Erdély területén élt. Virágkora a kre.1.század volt.

dalmaták (Dalmatae, Delmatae) – az illyrrel rokon nép az Adria partvidékén.

dardánok (Dardanoi, Dardani) – a thráko-mys csoporttal rokon nép, Makedónia északi szomszédja.

dentheléták (Dentheletae, Denthaletai) – thrák eredetű nép a Struma(Strymón) forrásvidékén, a mai Bulgária területén.

eraviscusok (Eravisci) – kelta törzs Északkelet-Pannoniában, székhelye valószínűleg a budapesti Gellérthegy volt.

germánok – a kelták északi szomszédjai, a kimber vándorlás révén kerültek az írott történelem látókörébe.

geták (Getai, Getae) – jelentős indoeurópai nép az Al-Duna vidéke és a Balkán-félsziget keleti zónája között, a thrákokkal rokon.

haeduusok (Haedui, Aedui) – Közép-Gallia (Morvan és Bourgogne) legjelentősebb kelta népe. Fővárosuk Bibracte (Mont Beurvay) volt.

helvétek (Helvetii) – kelta nép közép-Svájc területén. Nyugatra vándorlásuk váltotta ki a gall háborút, amely Caesar győzelmével végződött.

hercuniates – kelta nép a Dunántúl déli részén.

iazigok (Iazyges) – szarmata törzs (lásd szarmaták).

illyrek (Illyrioi, Illyrii) – indoeurópai nép, amely az Adriai-tenger dalmát partvidékét és a hátország egy részét foglalta el.

japodok (Japodes) – illyr eredetű nép, amely a Balkán-félsziget északnyugati részén telepedett meg, ahol a venétekkel és a keltákkal keveredett.

kimberek (Cimbri) – jutlandi (Dánia) germán nép, vándorlásuk során kre.114-ben átvonultak a Közép-Duna vidéken.

kimmerek (Kimmerioi, Cimmerii) – homályos, valószínűleg indo-iráni eredetű lovas nép. A szkítáktól szorongatva megtámadták Assziriát és Anatóliát. Feltehető, hogy egy töredékük eljutott Közép-Európába.

latobicusok (Latobici) – kelta törzs, a helvétek szomszédja. Az utóbbiak galliai vereségének egyik következménye volt letelepedésük Délnyugat-Pannoniában.

marcomannok (Marcomanni) – germán törzs, az Ariovistus vezette koalíció egyik tagja, amelyet Caesar kre.58-ban győzött le. A kre. Utolsó évtizedben elfoglalták a közép-európai boiusok földjét, a Boihaeumot

moesi/mysoi – a thrákokkal rokon népcsoport Kelet-Szerbiában.

nemetes – valószínűleg germán eredetű nép, amely a kre.1.század első felében a helvétek szomszédságában telepedett le.

osusok (Osi) – kelta nép, amely az eraviscusokkal átellenben, a Dunakanyar északkeleti oldalán élt.

pannonok (pannonii) – az illyrekkel rokon nép, szállásterületük a Dráva és Száva között, illetve attól délre feküdt.

rauracusok (Rauraci) – kelta nép, a helvétek szomszédjai Basel (Augusta Raurica) környékén.

rhaetusok (Rhaeti) – a Közép-Alpok népe, amelyet a rómaiak etruszk eredetűnek tartottak. A nyelvészet ezt nem erősíti meg, ugyanakkor a kre.VI.század végén megjelenő „rhaetus írás” az etruszk ábécéből származik.

scordiscusok (Scordisci, Skordiskoi, Skordistai) – kelta eredetű törzs, amely a balkáni vándorlás során telepedett le a Száva és a Duna összefolyásánál és kovácsolódott egységgé. A törzs a kre.III-II.században az Észak-Balkán legfontosabb hatalmi tényezője volt.

senonok (Senones) – közép-galliai (Sens vidéke) kelta nép, amleynek egyik csoportja az itáliai Picenumot foglalta el.

suevek/suebek (Suevi/Suebi) – jelentős germán népcsoport az Elbától keletre, később a Rajna és a Duna között élt.

sigynnák (Sigynnoi) – iráni eredetű nép, amely a magyar Alföldön telepedett le.

szarmaták (Sarmatae) – iráni eredetű nomád nép, amely a kre.III.században elfoglalta a szkíták szállásterületét. A iazygok szarmata törzse kru.10 körül a Duna és a Tisza között telepedett le.

szkíták (Skythai, Scythae) – iráni eredetű nép, amely a Fekete-tenger északi sztyeppevidékén élt.

taurini – kelta eredetű nép Piemontban, valószínűleg a tauriscusok egyik ága volt.

tauriscusok (Turisci) – az Alpok nyugati és keleti részén élő kelta és nem kelta népek gyűjtőneve.

tectosagok (Tectosages) – kelta nép, a Volcae törzscsoport egyik ága, amelynek töredékei a Hercyniai erdőben, Délkelet-Pannoniában, Toulouse (Tolosa) vidékén és Kis-Ázsiában (Galatia) telepedtek meg.

teuriscusok (Teurisci) – a tauriscusok egyik csoportja, amely Románia északnyugati részén telepedett le.

thrákok (Thrakoi, Thraci) – indoeurópai nép, amely a Balkán-félsziget keleti részén élt, a Duna és az Égei-tenger illetőleg a Propontis között.

tolistoagok (Tolistoagi, Tolistobogi, Tolistoboii) – a Közép-Anatóliában, Galatiában megtelepedett kelták egyik csoportja.

triballok (Triballoi, Triballi) – feltehetően thrák eredetű nép, amely a kre.V.században Kelet-Szibériában és Észak-Bulgáriában élt.

trokmoi/trocmi – a Közép-Anatóliában, Galatiában megtelepedett kelták egyik törzse.

tulingi – kelta eredetű törzs, a helvétek szomszédja.

tyleni – a thrákiai kelta királyság (Tylis, Tylé) lakói.

venétek (Enetoi, Veneti) – 1. kelta nép az Armoricai-félsziget déli részén 2. nem kelta indoeurópai nép, amely Északkelet-Itália, valamint Szlovénia és Ausztria azzal szomszédos területén élt.

volcae – Gallia Narbonnensis kelta népe, amely két ágra oszlott: a volcae tectosagesre és a volcae arecomicire.

 

(Szabó Miklós – A keleti kelták)