Aiolosz, a szelek királya

    Odüsszeusz történetében találkozunk Aiolosz királlyal, aki a szeleket mind befogta egy tömlőbe és ezt adta útravalóul Odüsszeusznak.

„És miután már én kértem, hogy utamra eresszen,

s küldjön, nem mondott nemet, és volt gondja utamra.

Nyúzva kilencéves marhát, ideadta a bőrét,

és a süvítő sok szél útját mind belezárta;

mert őt tette Kronosz fia minden szélnek urává,

hogy szűntesse vagy indíthassa, ahogy csak akarja.”

(Homérosz: Odüsszeia X. ének 17-22. sorok Devecseri Gábor fordítása) 

  Ki is ez az Aiolosz király? Király, aki a szelek istene? Érdekes szereplője az Odüsszeiának, foglalkozzunk egy kicsit most vele!

   Az Aiolosz név nem egyetlen személyt jelent. Ha fellapozzuk a mitológiai lexikont, mindjárt két Aiolosszal is találkozunk.

   Az 'egyik' Aiolosz a legendás thesszáliai Magnészia királya. Apja Hellén, thesszáliai uralkodó – tőle ered a görögök, azaz a hellének közös neve – anyja Orszéisz nimfa, nagyapja Deukalión. Aiolosz az aioloszok névadó őse, és ő adta a nevét a Kis-Ázsia nyugati felén elterülő Aiolia földjének is. Számos leszármazottja van, felesége Enarété, Deimakhosz boiótiai király lánya. Hét fiuk van: Krétheusz, Sziszüphosz, Athamasz, Szalmoneusz, Déión, Magnész és Periérész, valamint öt lányuk: Kanaké, Aküóné, Peiszidiké, Kalküé, Perimédé (természetesen rajtuk kívül is tudunk más gyerekekről is). Aiolosznak Kheirón lányával, Hippével is volt egy szerelmi kalandja, az ebből született lánya Melanippé. De ő nem a mi Aioloszunk, aki Odüsszeusznak adja a szeleket.

   A 'másik' Aiolosz, a szelek istene és Aiolié szigetének királya, Poszeidón és Hippoté fia. Liparosztól nem messze, jogarral a kezében, fellegvára magaslatán uralkodik Aiolia hét szigete fölött. A szelek a szigetek barlangjaiban vannak elzárva, s ezeket Zeusz parancsára, de akár saját döntése alapján is szabadon eresztheti. Erről, hogy maga rendelkezik a szelek felett, Vergiliusnál olvashatunk:

„Így tusalkodva magával fellázadva szivében

fellegek országába, az őrjöngő szelekébe,

Aeoliába megy. Aeolus itt zabolázza a barlang

mélyében zúgó viharos szeleket jogarával,

béklyóban vannak, megfékezi őket a börtön.

Sértődött hangos huhogás hallatszik a hegyből,

melybe bezárták őket, s Aeolus ott ül a sziklán,

hogy meglágyítsa a lelkük, mérsékelje haragjuk.

Másképp föld meg a tenger, a mélység és a magasság

összeakadna, s felkavarodna a tág levegőbe.

Ám e sötét barlangba vetette az égiek atyja,

és hogy féljenek, ezt a hegyet gördítve reájuk

állított vezetőt, aki mindig tudja, hogyan kell

húzni rövidre, hogyan kilazítani olykor a gyeplőt.”

(Vergilius: Aeneis I. ének 50-63.sorok Kartal Zsuzsa fordítása)

   A név két alakja ne zavarjon meg senkit: görögösen Aiolosz, latinosan Aeolus, de ugyanarra a személyre utal.

   Azt is beszélik róla, hogy ő találta fel a hajókon feszülő vitorlákat. Homérosz pedig azt állítja, hogy a sziget, amelyen a szelek istene uralkodik „csupa szikla” és ez bizony egy úszó sziget!

„Aiolé szigetére kerülünk ekkoron; ott él

Aiolosz Hippotadész, aki kedves az égilakóknak;

úszó szép sziget ez, rézfal kanyarog körülötte

végig, büszke szilárd, s a kopár szirt fut föl az égre.”

(Homérosz: Odüsszeia X. ének 1-4.sorok Devecseri Gábor fordítása)

   Solinos a szigetet „Strongylos”-nak nevezi. Aiolosz istenfélő, igazságos uralkodó és mindig nagylelkűen bánik a vendégeivel. Egy érdekes vonulat, amin érdemes egy kicsit elidőzni, Aiolosz gyermekei. Homérosz hat fiút és hat lányt említ, és csak úgy, a hömpölygő hexameterek között bújik meg az információ, miszerint Aiolosz gyermekei úgy élnek egymással, mint a házastársak. Vagyis a hat fiúnak a hat lány a párja. Édestestvérek, szóval ez bőségesen kimeríti a vérfertőzés témakörét! És hab a tortán (bocsánat, bárányfelhő az Olümposz csúcsán), hogy ez a dolog nem ám suttyomban történt, halam a szelek istenének jóváhagyásával. Homérosz egyébként soronként, elgondolkodva, értelmezve jó olvasni, újra és újra elővenni, mert hihetetlen dolgokat rejt el a sorok között. Tizedik olvasás után is garantáltan lehet valami új és izgalmas részletet találni, amit addig észre sem vettünk.

„Néki tizenkét gyermeke nőtt föl a termei mélyén,

hat volt közülük a lány, fölserdült ifju is annyi:

s ő a fiúknak házastársul lányait adta.”

(Homérosz: Odüsszeia X. ének 5-7. sorok Devecseri Gábor fordítása)

   Aiolosz szívesen látja a Trója alól útnak indult és szigetére érkező Odüsszeuszt. Aiolosz családja igazán vidám társaság, így Odüsszeusz egy egész hónapot tölt náluk. Szeretnek lakomázni, jókat enni és inni, táncolni és úgy általában nem vetik meg az élet örömeit. Odüsszeusz jól érzi magát, de végtére mégiscsak hazafelé tart, ezért úgy gondolja, hogy ideje továbbállnia. A király most is végtelenül kedves és figyelmes vele, önszántából adja az ajándékot (mármint a szeleket bőrtömlőben), Odüsszeusznak kérnie sem kell. Az ajándékot maga Aiolosz teszi fel a hajóra:

„És üreges bárkámra ezüst fonalával a tömlőt

jól lekötözte utána, hogy egy kicsikét se szeleljen;”

(Homérosz: Odüsszeia X. ének 23-24.sorok Devecseri Gábor fordítása)

   Aiolosz megtesz mindent, amit a vendégbarátság elvár tőle. Sőt, az isteni, varázslatos ajándékával messze túlteljesíti mindazt, amit elvárhatnánk tőle. Így indítja útjára Odüsszeuszt. Ám a legénység nem tudja, hogy mit visznek a hajón, és mint gyarló emberek, vérszemet kapnak a kincs lehetőségétől. Nem is tévedtek sokat, hiszen a rakományuk valójában hatalmas kincs, csak nem olyan értelemben, ahogyan azt ők gondolták. Amíg Odüsszeus alszik, kinyitják a tömlőt, hogy belekukkanthassanak, hogy majd számon kérhessék Odüsszeuszt, miért nem adott nekik megfelelő részt az aranyakból és drágakincsekből. Persze a szelek kiszabadulnak és össze-vissza tombolnak, amivel jó nagy bonyodalmat okoznak, hiszen az úticéljuktól jócskán elkeverednek. Egészen pontosan vissza a kiindulási pontra: Aiolé szigetére. Odüsszeusz összeszedi minden maradék önbecsülését és megkéri a királyt, hogy újra adjon neki egy zsák szelet. Ám a mindeddig elbűvölően kedves Aiolosz dühödtté válik, és egyenesen elkergeti Odüsszeuszékat:

„Menj a szigetről gyorsan, legnyomorultabb ember!

Isteni törvény tilt befogadni, vagy útravezetni

azt, kit az égbeliek boldog szive ennyire gyűlöl;

menj, mert hisz bizonyára haragjuk vert ide vissza."

(Homérosz: Odüsszeia X. ének 72-75.sorok Devecseri Gábor fordítása)

   Így hát Odüsszeusz kénytelen lemondani az isteni segítségről, és mivel egyszer már megkapta a jó szelek ajándékát, a markában tudhatta, birtokolhatta, ezért most sokkal fájdalmasabb az elvesztése. De Odüsszeusz az éles eszén kívül nemes jellem: felemelt fejjel tűri az istenek és a sors csapásait.

   Egyes források viszont kételkednek abban, hogy Aiolosz a szelek ura lett volna és hogy a jó, illetve ártó szeleket bőrtömlőkbe zárva Odüsszeusznak adhatta volna. Palaiphatosz szerint Aiolosz halandó uralkodó és kiváló csillagász volt és a várható időjárásra és a széljárás irányára vonatkozó tudását osztotta meg Odüsszeusszal. Szintén Palaiphatosz szerint a várost a legendákkal szemben nem bronzfal, hanem felfegyverzett katonák vették körül, és ez a hadsereg védelmezte a várost mindenféle ellenséggel szemben.

   Aeneas útját is Aeolus szelei igazgatják. Iunó kéri meg nyájas hangon Aeolust, hogy legyen olyan kedves és megfelelő utat biztosítson kedvenc hőse számára, sőt, nem is kéri mindezt a két szép szeméért, hanem Deiopeia nimfát ajánlja fel feleségül. Iunó azt kéri a széistentől, hogy Aeneas tengeren hajózó ellenségeit zúzza porrá. Aeolus természetesen lelkesen kap az ajánlaton:

„Királyném, úgy lesz, mint te kivánod.

Én szívesen teszem úgyis mindig, amit te parancsolsz,

mert te szerezted meg birodalmamat és jogarom, te,

hitvese nagy Jupiternek, hogy veletek lakomázzam,

s tettél úrrá fellegeken meg a vad viharok közt.”

(Vergilius:Aeneis I. ének 76-80.sorok Kartal Zsuzsa fordítása)

   Az akció nem sikerült túl jól, mert a tengeren tomboló viharban Aeneas Itáliába tartó hajói is elkeveredtek. Neptunus felbőszül, kidugja a fejét a tengerből és jól letolja Aeolust, hogy mégis mit művelt.

   Ovidius Átváltozásaiban is találkozunk Aeolus alakjával. Ám a latin nyelv mestere korántsem fest olyan nyájas képet a szelek istenéről, mit Homérosz. Szerinte az isten sokkal önfejűbb, vadabb, szilajabb.

„Aeolus odvában foglyul berekeszti az észak

szélvészét, meg a többi szelet, mely felleget űz-ver,

és kibocsátja Notust. Ez nedves szárnnyal előront:

rémületes képét szurok-éj feketéje borítja;

ősz fürtjén fut a víz, zápor nehezíti szakállát.”

(Ovidius: Átváltozások 'Deucalion és Pyrrha' Devecseri Gábor fordítása)

Odüsszeusz történetét is elmeséli Ovidius, itt is találkozunk Aeolus szilaj alakjával:

„Aeolus,” így szól ő, „fejedelme a tusci vizeknek,

Aeolus Hippotades, ki szelek zárója rekeszbe,

bőrtömlőkbe adott néhányat rejtve azokból

Dulichion fejedelmének: jó szélfuvalommal

hosszu kilenc nap telt, s a kivánt föld már elibük tűnt.

Majd, hogy a hajnal már kezdett sugarazni tizedszer,

akkor a társak irígy vágy verten, kapzsi kezekkel

szétoldták a szelek kötelékét, kincset alítva;

vissza, az épp megjárt vizén át, szállván szelekkel,

újra az aeoli úr révébe futottak a gályák.”

(Ovidius: Átváltozások 'Ulixes és Circe' Devecseri Gábor fordítása) 

  Végezetül egy fontos kérdés: hol van Aiolé szigete? A tudósok találgatnak ugyan, de a pontos helye nem meghatározott. Ki tudja, talán ez a kérdés is akkor fog megoldódni, amikor megszületik egy új Schliemann, aki majd az álmok és a mítoszok nyomába ered, hogy kikutassa az igazságot...