Korlátozások és lezárások ide vagy oda, én bizony utazni fogok! Ki is néztem a célpontot. Egy kedves ismerősömet fogom meglátogatni Brigetio-ban, hogy megvitassuk a Duna menti erődök helyzetét. Viszek egy rakás könyvet (bocsánat, tekercset), hiszen olvasnivaló nélkül hová lennék. Most, tavasszal indulok, lássuk a lehetőségeket!
Jómagam aquincumi polgár vagyok, és bár a régi római birodalomban nők nem igazán kelhettek egymagukban útra, tegyünk egy kis kivételt. Végül is ez egy virtuális utazás!
Az útvonaltervező szerint a leggyorsabban
úgy jutok el Aquincumból Brigetióba, ha gyalogszerrel indulok neki a 76 km-es
útnak és átvágok a Pilis fele. Így az út 2 és fél nap alatt tehető meg, napi 30
km-es gyaloglással számolva. Persze az egész Pilisen átkelni nem ugyanaz, mint egy
kellemes séta a Duna mentén… Viszont a téli szezonra is ugyanezt a számítást
végezte el az útvonaltervező: vagyis két és fél nap, keresztül a Pilis fele,
napi 30 km gyaloglás. A Pilisen keresztül visz egy római út, tehát egy jól
kiépített út, amit a legiók használtak, ha a Dunakanyart le akarták vágni.
Ennek az útnak a nagy előnye és különlegessége, hogy bár hegyen-völgyön vezet
keresztül, mégis egy kényelmes út, a lehető legkisebb szintkülönbségekkel. A
Pilis amúgy is számtalan titkot rejt, szó szerint a rejtélyek és a misztikum
tárháza. Gyalog, egymagam viszont nem fogok tudni több napi élelmet magammal
cipelni, pláne nem a szeretett könyveimet!
De mi a legolcsóbb út?
A legolcsóbb útvonalnak a Duna nyomvonalát ajánlja. Ehhez bérelnem kell egy szamarat, és a 111 km-es utat (jó nagy kerülő) szamárháton teszem meg. Ez érthető is, hogy kényelmesebb, hiszen nem kell a hegyeken átvágni, gyakorlatilag végig sík terepen lehet haladni, és az ember kényelmesen szamaragolva végiglátogathatja a Duna menti őrtornyokat. Talán még egy kis sült nyúlhússal is megvendégelnek! És igen, a csacsi az utazóholmit is elcipeli! És ez az út bár nagy kerülő, de télen-nyáron jól járható, hiszen itt meg a Limes út, jól karban tartott birodalmi sztráda. Tehát ha ezt az utat választom, szinte mindegy, hogy mikor utazom, hiszen az út jól tervezhető és kiszámítható. Sűrűn állnak az őrtornyok, itt a legjobb a közbiztonság.
Bérelhetek még ökrös szekeret is, ami szintén
kényelmes utazást ígér, hiszen sok könyvet (bocsánat, tekercset) kell magammal
vinnem, hiszen ezek nélkül nem utazom. Az ökör pedig mindent elvontat, uzsonnát
és fél könyvtárat, ám cserébe igen borsos ára van a bérlésnek, és egy ökör
társaságát a festői Dunakanyarban hat és fél napig élvezhetném, hiszen 12 km-t
tesz meg egy nap alatt. Azt hiszem egy ökrös szekérrel nem mernék a Pilis fele
menni. De ki tudja, talán mások vállalkozóbb kedvűek!
Ha viszont lóra pattanok, ami igazán
rómaiatlan dolog lenne, potom másfél nap alatt eljutok Brigetióba. A ló a napi
50 km megtételével a leggyorsabb utazóeszköz, ám nem vihetem magammal a
szekérnyi könyvtáramat. Igaz, azt valószínűleg gyalogszerrel sem cipelhetném
magammal, hacsak nem fizetek meg egy teherhordó rabszolgát. Bár ahhoz inkább
rabszolga-hadsereg kellene.
Ezek a számítások a polgári utazókra
vonatkoznak. Egy hadsereg erőltetett menetben nyilván rövidebb idő alatt tette
meg ezt az utat, és nem is beszélve a birodalmi futárokról, akik váltott
lovakon száguldottak a Duna mentén.
Azt hiszem mégis a hosszabb utat választom.
A Duna mentén fogok menni, megnézem az őrtornyokat, a kikötőket, az út menti
fogadókat, a sírok feliratait pedig hangosan felolvasom. Ahogyan azt illik.
Felnézek a hegyoldalakban elterülő villákra és a Duna túlpartján megbújó
titokzatos, barbár világra. Viszek magammal egy szamarat is, hiszen kell a jó
társaság. Talán divatos Catullus verseket szavalok útközben.
Az álmodozáshoz itt találod az
útvonaltervezőt: https://orbis.stanford.edu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése