Titokzatos egyiptomi szemek

   Mi jut eszünkbe az egyiptomiakról? Naná, hogy a piramisok meg a Nílus! Aztán a lélegzetelállító egyiptomi művészet, a fülbevalós macskaszobrok, az állat-istenek, szóval a kicsit bizarrnak és misztikusnak tűnő egyiptomi kultúra, illetve mindaz, ami nekünk, kései utódoknak lecsapódott és a mai kultúránkba beszivárgott. A festményeken ábrázolt furcsa pózok, a szigorú testtartásba dermedt férfiak és az akrobatikus hajlékonysággal fuvolázó lengén öltözött lányok. Aztán ott van a híres egyiptomi szemfestés, ami mind a mai napig töretlen népszerűségnek örvend. Valahogy minden ókori egyiptomit megjelenítő kortárs alkotás elképzelhetetlen a vastag, fekete kihúzott szemek nélkül. Gondoljunk csak a Róma című filmsorozatra, ahol Marcus Antonius el-egyiptomiasodását és elzüllését is a fekete tussal kihúzott szem jelenítette meg!

  Az egyiptomiak az ókorban alapvetően kétféle szemfestéket használtak. Egyszer a zöldet, aminek alapja a malachit, és a feketét, ami szénből készül. A kozmetikai festékek nagy része mind a mai napig porrá zúzott, színes kövekből készül. A malachit is egy kőféle, jellegzetes és különösen szép zöld színe miatt az olyan festők is beleszerelmesedtek, mint a 17. századi Johannes Vermeer. A fekete szín készülhet szénből, de a szén szemfesték nagy hátránya, hogy maszatolódik, így néhány pislantás múlva a misztikus egyiptomi tekintetből ázott pandamaci lesz, pláne egy kellemes, meleg időben. Ezt elkerülendő egy sötétszürke színű, galenit nevű ólomszulfidot használtak, ami szépen fent is marad a helyén, de igencsak mérgező.

   Viszont a galenit nem jellemző Egyiptomra, hogy nagy mennyiségben lenne, így azt valahonnan be kellett hozni. De mégis honnan jöhetett a mérgező szemfesték alapanyaga? Talán a fejlett alkímiának köszönhetően elő tudták állítani a fekete szemfesték 'szintetikus' formáját is. Az ólom egyébként az ókorban igen közkedvelt alapanyaga volt a kozmetikumoknak. Előszeretettel használták fehérítő arckrémekben is, hiszen jól tapad, sokáig az arcon marad. Akkoriban még nem volt kérdés az élettani hatása, nem úgy mint manapság, hogy egész erdőnyi nyúlcsaládot fojtunk bele a krémesdobozokba, hogy kiderüljön, valóban az egészségre ártalmatlan kencékkel szépítjük magunkat.

   A szépítő szerekről, nevezetesen a feketével kifestett/körberajzolt szemről is a maitól teljesen eltérő véleményen voltak az egyiptomiak. Amit mi ma egyszerűen szépnek tartunk, számukra misztikus, mágikus hatalommal rendelkező rítus volt. Tehát mint kultikus cselekedet, az ólom-származék mérgező hatása igencsak érdektelennek bizonyult. De egyetlen pillanatig se gondoljuk azt, hogy az ókori ember ostoba volt, és puszta cicomázás miatt inkább megmérgezte magát!

   Az egyiptomiak ugyanis rájöttek, hogy a szén és a galenit keveréke egy olyanfajta elegyet képez, ami védi a szemet az Egyiptom földjén igen gyakori szemfertőzésektől. És jótékonyan védi a szemet a nap káros sugaraitól is, tehát a szem körberajzolása nem egyszerűen szép, hanem számukra egy hasznos dolog volt. Bár maga az ólom nem tesz jót az élő szervezeteknek, az egyiptomi szemfesték anyaga mégis egyfajta védelmet nyújtott a gyakori szembetegségek ellen. Ha ezt nem is mondták ki és nem tudatosították magukban, akkor is felfedezték a kapcsolatot a festés és a szem egészségre között. Egy misztikus hiedelem ,egy babonás hagyomány, de lássuk be, van alapja, hiszen ha orvosilag nem is, de tapasztalati úton rájöttek, hogy ez hasznos. Talán innen ered, hogy a teljesen körberajzolt szem véd a szemmel verés ellen. Szóval az a képzeletbeli mérleg mégiscsak a szemfesték használata javára billent!