2020 végére

   Ez az év finoman szólva bizarr volt. A járványügyi helyzet egy része csak az apokalipszisnek, ami lezajlott/zajlik most is. Egy kiélezett helyzet mindenkiből kihozza a legmélyebb valóját, azt, ami a leginkább önmaga. És ez a döbbenetem tárgya, hogy a körülöttem lévő emberek megmutatták, hogy mi lakozik bennük. Nem kellett volna. Én szeretek illúziókban élni. Én szeretek egész történeteket keríteni az emberekről, akiket ismerek. És a legfőképp nem szeretek szembesülni vele, hogy nem olyan szépek és jól és önzetlenek és őszinték, mint ahogyan én megteremtettem őket a képzeletemben. Álmodozó vagyok. Igen. Ne sajnáljátok tőlem ezt a kis passziót.

   A világ megváltozott. Lépten-nyomon azt hallgatom,  hogy kinek milyen szar lett az élete. Értem én. Aztán elgondolkodtam a magamén. Az enyém nem lett szar. Eddig sem jártam színházba, moziba, szórakozóhelyekre, éttermekre, fesztiválokra, sőt, sehova. Szóval ez nem okozott veszteséget. Sőt. Igazából teljesen jól éreztem magam az üres utcákon. Szeretek sétálni és gyönyörködni a természetben tolakodó turisták tömkelege nélkül. Sok új madárfészket fedeztem fel és a kedvenc utcáimból néhány mókust már kézből etettem. Mindig van a zsebemben egy kis mogyoró és száraz macskaeledel, hogy meg tudjam kínálni a váratlan vendégeket. Ezt most szégyenkezés nélkül kiélhettem. 

   Könyvtár? Mert azok is zárva vannak. Néhány éve még hisztérikusan kapartam volna az ajtót, hogy engedjenek be, mert nekem könyv kell. Az elmúlt egy-két évben egész jó kis beszerzési helyeket találtam, ahol ízlésem szerint feltölthettem a saját könyvtáram. Szóval most már otthon van (szinte) minden, amire vágytam. Persze a torkomban dobog a szívem, amikor veszetten túrom a polcot, mert biztos vagyok benne, hogy van Paulus Orosius kötetem, és nem, nincs, na ilyesmi azért még megtörténik, de szerencsére ritkán. Mik ezek a kiváló források? Legfőképp a Könyvszekér. A városban random módon elszórt szó szerint értendő szekereken kincsek vannak. 300-500 forintért a görög-latin irodalom klasszikusait be lehet szerezni, hiszen azokat már nem is nagyon adják ki. A másik az FKF. A 18. kerületben van egy bemutatóterem és vásárcsarnok, ahol bizony ládákban sorakoznak a könyvek, régi kincsek, kb. darabja 50 Ft-os áron. Néhány hátizsákos turné, és egész rendben van az otthoni könyvtár. Szóval ez a dolog is rendben van.

   Másik fő szabadidős tevékenységem az olvasás és az írás. Nos, a járvány ebben sem gátolt meg. Sőt. Ősszel sikerült is megbetegedni, így Tacitus összest ki is olvastam. Jó volt. Mármint nem betegnek lenni, hanem sokat olvasni és gondolkodni. Felgyógyulásom örömére hekatombát ajánlanék az isteneknek, ám nem vagyok biztos benne, hogy EU-konform lenne száz ökröt lemészárolni a Margitszigeten, így egy kicsit szelídebb módját választottam a hálám kifejezésének. A tíz részes Murena képregényt lefordítottam, így januárral kezdődően ezt meg is osztom itt, a blogon. Ez az én hekatombám az isteneknek... 

   És mi várható még a jövő évben? Remélem sok jó cikk, sok latin és néhány új olvasónapló. Aztán ebből mi valósul meg, majd meglátjuk! Sosem voltam egy listázós ember, a lista inkább frusztrál, mint valami kötelező teher, amit meg KELL csinálni, és nem az öröm felhőtlen összegzései. Szóval nem ígérek semmit, és remélem, izgalmas és tartalmas lesz a következő és is!