Cygnea cantio - Hattyúdal

  Hattyúdal. Búcsúdal, búcsúének, egy befejezés drámaivá tételéhez. Például ha emlékezetesen akarsz távozni a munkahelyedről. Ez a távozás előtti utolsó szereplés, utolsó dal.

   A közmondás Erasmus Adagia-jából (az Adagia az ókori görög-latin közmondások részletesen kommentált monumentális gyűjteménye) ered, ahol azt állítja, hogy a hattyúk közvetlenül a haláluk előtt búcsúdalt énekelnek. Több ókori szerző is említi, hogy a hattyúk csodálatosan tudnak énekelni, és különösen szép a daluk, amikor meghalnak.

   A római szerzők is felfigyeltek a hattyúk dala ás halála közötti összefüggésre. Martialis így írja:

DULCIA DEFECTA MODULATUR CARMINA LINGUA,

CANTATOR CYGNUS FUNERIS IPSE SUI.

Martialis, Epgrammata 13.77 (Ajándékok könyve)


Hattyú (Cygni)

Édesen énekel a hattyú sírjának szélén,

Lankadó nyelvvel zengve halotti dalát.

Csengery János fordítása


Édes dallamot ont lankadatlan nyelvével a hattyú,

így énekli saját bús temetési dalát.

Bálint Gábor fordítása


Ovidius az Átváltozásokban így ír róla (Metamorphoses XIV.428-430):

ILLIC CUM LACRIMIS IPSO MODULATA DOLORE

VERBA SONO TENUI MAERENS FUNDEBAT, UT OLIM

CARMINA IAM MORIENS CANIT EXEQUILIA CYGNUS.

 

Ott könnyek közepette dalát, mit a kín alakított,

ontja keserves-gyöngéden, mint élete végén

szokta halotti dalát lankadozva zokogni a hattyú.

PICUS ÉS CANENS, Devecseri Gábor fordítása


Plinius véleménye

Az idősebb Plinius nem volt a hattyúéneklés-elmélet támogatója. Szerinte ez téves elképzelés. Így ír róla a Naturalis Historia-ban:

OLORUM MORTE NARRATUR FLEBILIS CANTUS, FALSO,

UT ARBITROR, ALIQUOT EXPERIMENTIS.

Plinius, Nat.Hist.X.32.


Megjegyzések