Hattyúdal. Búcsúdal, búcsúének, egy befejezés drámaivá tételéhez. Például ha emlékezetesen akarsz távozni a munkahelyedről. Ez a távozás előtti utolsó szereplés, utolsó dal.
A közmondás Erasmus Adagia-jából (az Adagia az ókori görög-latin közmondások részletesen kommentált monumentális gyűjteménye) ered, ahol azt állítja, hogy a hattyúk közvetlenül a haláluk előtt búcsúdalt énekelnek. Több ókori szerző is említi, hogy a hattyúk csodálatosan tudnak énekelni, és különösen szép a daluk, amikor meghalnak.
A római szerzők is felfigyeltek a hattyúk dala ás halála közötti összefüggésre. Martialis így írja:
DULCIA DEFECTA MODULATUR CARMINA LINGUA,
CANTATOR CYGNUS FUNERIS IPSE SUI.
Martialis, Epgrammata 13.77 (Ajándékok könyve)
Hattyú (Cygni)
Édesen
énekel a hattyú sírjának szélén,
Lankadó nyelvvel zengve halotti dalát.
Csengery János fordítása
Édes dallamot ont lankadatlan nyelvével a hattyú,
így énekli saját bús temetési dalát.
Bálint Gábor fordítása
Ovidius az Átváltozásokban így ír róla (Metamorphoses XIV.428-430):
ILLIC CUM LACRIMIS IPSO MODULATA DOLORE
VERBA SONO TENUI MAERENS FUNDEBAT, UT OLIM
CARMINA IAM MORIENS CANIT EXEQUILIA CYGNUS.
Ott könnyek közepette dalát, mit a kín alakított,
ontja keserves-gyöngéden, mint élete végén
szokta halotti dalát lankadozva zokogni a hattyú.
PICUS ÉS CANENS, Devecseri Gábor fordítása
Plinius véleménye
Az idősebb Plinius nem volt a hattyúéneklés-elmélet támogatója. Szerinte ez téves elképzelés. Így ír róla a Naturalis Historia-ban:
OLORUM MORTE NARRATUR FLEBILIS CANTUS, FALSO,
UT ARBITROR, ALIQUOT EXPERIMENTIS.
Plinius, Nat.Hist.X.32.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése