Előszeretettel keresem a macskák nyomait mindenhol, így a múltban, az ókorban is. Görögország tele van macskákkal, és a görögök úgy általában szeretik is őket. Unottan hűsölnek az éttermekben, várják a hajókat a kikötőben, puha tappancsaikat tornáztatják a műemlékeken. Ott vannak mindenhol, és ez így van jól. De mi a helyzet a múlttal? Ahogyan a mai görögök a legendás hősök leszármazottainak tartják magukat, így a macskáik is tisztes múltra tekinthetnek vissza. A macskák nyomait keresve érdekes vázafestményeket találtam. Feketalakos váza, vörös képpel. Érdekessége, hogy a vázafestő a váza mindkét oldalára festett képet. Szépen keretbe foglalva. Íme a szóban forgó váza:
Fiatalemberek macskával. Az első képen a macska a fiú előtt vonul, szó szerint vonul, ahogyan csak egy macska képes. A mögötte haladó fiú amúgy teljesen meztelen lenne, de a nyakába kanyarintott egy köpenyt, így tekinthetjük teljesen felöltözöttnek is. Jobb kezében egy botot tart, azon meg mintha egy szalag lógna – és a gyakorlott macskatartó máris felsikít – ami szemmel láthatóan a macska kedvére való. Igen, egészen úgy fest a dolog, mint egy ókori macskajáték. Sajnos erre vonatkozóan nem találtam semmi leírást, hogy a kutatók szerint is a macskák egyik kedvenc játékának ókori verziójával állunk szemben, így csakis a saját véleményemmel szolgálhatok, hogy szerintem ez bizony az, aminek látszik. Macskajáték.
A váza másik oldalán már egy jólöltözött fiatalember (és tényleg felöltözött, nem ver át bennünket holmi nyakba kötött köpennyel) bal kezében egy botot tart, amire a macsek mászik fel. A macska figyel, a farokjelzések semmit sem változnak az évezredek alatt. A fiú jobb kezét csípőre tette, és láthatóan ő is jól érzi magát a macska társaságában. Mindkét fiatalember (talán ugyanaz a kettő) ápolt, rövidre vágott hajú, vidám, fiatal férfi.
Érdekesség, hogy a vázán (peliké) mindkét macska (akik szintén lehet, hogy nem két állat, hanem egy és ugyanazon jószág két képen megjelenítve) igencsak nyurga, és a bundája pöttyös. Ez a zavarba ejtő tény arra enged következtetni, hogy a macskás vázaképen lehet nem is macskát látunk. Nézzük meg ezt a képet!
A külixen a kutya mellett macskát is látunk, akiket a 'Kutya és macska festője'-ként emlegetett vázafestő örökített meg. A macska itt egészen más megjelenésű, mint az előbbi pelikén. Itt egészen olyan, amilyennek ma is látjuk: dundibb, tömött bundával (bocsánat, tudjuk, hogy minden macska csak a tömött bundája miatt hat dundinak), a farka is vastagabb és jóval rövidebb – és a bundája a legkevésbé sem pöttyös. A kutatók szerint a macska a peliké esetében nem is macska, hanem gepárd vagy leopárd!
A
nagymacskák nem tudják úgy visszahúzni a körmeiket, mint kisebb
és elragadóbb társaik, ezért feltételezik, hogy az ember mellett
tartott leopárdoknak, csakúgy, mint a kutyáknak, vágták a
körmét. De akkor hogy tud ilyen jól mászni? Hát, mégiscsak
macska...
A görög vázafestményen a – most már tudjuk – leopárd nagyon ügyesen mászik, egyedi az összes mozdulata. Annyira egyedi és összetéveszthetetlen, hogy a nagymacskák mind a mai napig ilyen 'stílusban' másznak fára: kidüllesztett pocak és szigorú koncentráció. Mintha nem telt volna el több száz év, a leopárdunk ugyanazzal a kicsit macskás kecsességgel mászik, mint ókori elődje. A vázafestő valószínűleg mindezt testközelből figyelhette meg, hogy ilyen élethűen és pontosan vissza tudta adni a jelenetet.
Macskás vázafestmények után kutatva, most már élesebb szemmel nézve, több ilyen képet is találunk, ahol fiatalemberek pöttyös, nyurga-macskákkal játszanak.
Itt a leopárd épp zeneórán vesz részt. Azt azért kevésbé valószínűnek tartom, hogy a macska kedvéért zenéltek, inkább a fiú a kötelező zeneórájára magával vitte a kis kedvencét is.
A leopárd sétál – természetesen pórázon.
Egy kedves athéni ifjú elragadottan imádja az ölében trónoló leopárdot és leplezetlen élvezettel simogatja. Így kell kérem a macskát szeretni!
A felizgatott leopárd épp egy gyanútlan kutyát készül megtámadni, aki még nem döntötte el, hogy miféle macskával van dolga. Azért érződik a mindent elsöprő magabiztosság hiánya, amivel a szobacicákat le szokták rendezni. Ha mást nem, a kutya bizonytalanságából gyanakodhatunk, hogy nem holmi kiscicával van dolgunk.
Érdekes, hogy a leopárd mindig fiatal férfiak, fiúk társaságában jelenik meg a vázaképeken. Nem lehetett olcsó egy ilyen jószágot beszerezni, aki megengedhette magának, minden bizonnyal a felső tízezer köreibe tartozott. Nők amúgy sem grasszálhattak Athén utcáin, sem leopárddal, sem kutyával, sem macskával, így ezt a különleges és érdekes állatot valószínű inkább férfiak tartották mutogatás és pozőrködés céljából. A vázafestők ezeket a jeleneteket a saját szemükkel láthatták, hiszen a leopárdok teljesen élethűek.
Tehát a görög vázafestészet kimeríthetetlen tárháza megint mutatott valami érdekeset a világból: tehetős athéni férfiak és fiúk leopárdokkal grasszálnak Athén utcáin. Szerintem a leopárd tartása viszont nem csupán a gazdagság szimbóluma és a hivalkodás egy újabb megnyilvánulása volt, hanem azért is tartották őket, mert hiszen mégiscsak macskák, akiket csakis imádni lehet. Akkor is, ha egy kicsit nagyobbacskák...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése