A Lychnapsia a lámpák ünnepe az ókori Rómában, amit augusztus 12-én tartottak Isis istennő tiszteletére. Egyike volt azon egyiptomi eredetű ünnepeknek, amelyek bekerültek a római állami ünnepek körébe és a birodalmi kultuszba. Eredetileg Isis istennő születésnapját ünnepelték. Az ünnep a 4. századra teljesen beleolvadt a római ünnepek sorába, bár Isis istennő jelenléte az ünnepben kitörölhetetlen maradt. A lychnapsia görög kifejezés, ami a lámpagyújtásra utal. Az 5. századra a lychnapsia vagy más néven lychnikon éjszakai lámpagyújtás-ünnepként a keresztény kultúrkörbe is bekerült.
Egyiptomban számos lámpa-ünnepet tartottak. Ezek közül az egyik legfontosabb az év végén tartott Mesore (a kopt Mesori) ünnep volt, amit az év végén tartott öt epochális napon tartottak (mulatozás, vidámság). Az egyiptomi naptár 12. hónapja – és egyben az utolsó – a római naptár augusztus hónapjának felel meg. Az egyiptomi naptár az év 360 napját 12 egyenlő hosszúságú hónapra osztotta és a fennmaradó öt napot az év végéhez adta „lámpás-napokként”, hogy a naptár összhangba kerüljön a szoláris évvel. Isis születésének ünnepét a negyedik epochális napon tartották.
A római naptár szerinti augusztus 12-i dátum az egyiptomi naptár Mesore havának 19. napjának felel meg. Mesore hónap 18. napján Egyiptomban Nílus-ünnepet tartottak (az európai tudósok szerint ez a „Nílus házasságának ünnepe”). Ez egy éjszakai ünnep volt, amikor számtalan lámpást gyújtottak, és egy agyagszobrot, a Nílus menyasszonyát a folyóba helyezték.
A Philocalus-kalendárium (i.sz. 352.) a római naptárban a Lychnapsia ünnepét Pridie Idus Augustas-ra helyezi, vagyis az augusztus idusa előtti napra (ebben a hónapban 13-ra esik az idus). Az ünnepet az i. sz. első századtól kezdve ünneplik. Mommsen szerint i.sz 36-39 körül kezdték el ünnepelni, amikor már szokásban volt a hosszabb, október 28 és november 3 között tartott Isis-ünnepség. Ezen elmélet szerint a Lychnapsia Isis istennő születésnapi ünnepsége.
Hórusz isten születésnapját is lámpa-ünneppel ünnepelték. A legnagyobb lámpa-ünnep és egyben a fő fény-ünnep Ozirisz rítusához kapcsolódik, amit a római naptár szerinti december 22-én ünnepeltek 365 gyertya meggyújtásával.
Az egyiptomi lámpa-ünnepekről már Hérodotosz is beszámol. A lámpás ünnepeket a görögök is megtartották LAMPADEIA vagy PHOSPHOREIA néven. A fáklyák meggyújtásának rítusa kifejezetten az eleusziszi misztériumokhoz kapcsolódik, Démétér kultuszához (a római Ceres), akit szerepében és hatókörében Ízisszel azonosítottak. Délosban a nők az Isisnek bemutatott rítusok során lámpásokat hordtak körbe.
A lámpások és a kandeláberek általában fogadalmi ajándéknak számítottak, és ezekkel díszítették fel a templomok falait, vagy a lámpásokból lámpásfákat készítettek (fa alakú világító műalkotások). Tarentumban (Magna Graecia) a türannosz II. Dionüszosz olyan lámpást ajánlott fel, ami az év minden napján világított.
A lychnapsia, a lámpagyújtás gyakorlata a halottakkal foglalkozó kultuszoknak is szerves része volt, hiszen a bolyongó lelkeknek szolgált útmutatóul. Az egyiptomi év végi epochális napok alkalmával a síroknál is lámpást gyújtottak. A lámpásokat a rómaiak az ősök szellemével és a ház védelmezőjével (Lares, Genius, Penates) kapcsolták össze, és így Iuppiter, Tutela, Saturnus, Mercurius és Aesculapius isten tisztelete került be a római ünnepkörbe. A lámpagyújtás a császárkultusznak is fontos része volt. Az isteni császárok tisztelete során a papok himnuszokat énekeltek és lámpásokat gyújtottak a templomkapuk nyitásakor és csukásakor.
Egyiptomban, Arsionéban az ünnep alkalmával lámpást gyújtottak Iuppiter templomában. Egy papiruszon részletesen olvashatunk az ünnep költségeiről, hogy mennyi olajat használtak és mibe került a szobrok megtisztítása és feldíszítése egy átlagos ünnephez képest.
A lychnapsia általánosságban tehát a lámpagyújtás szertartása és a legfőbb istenségek (Theos Hypsistos) alapvető tiszteletéhez tartozott, és ez a szokás egyaránt jellemezte a keleti vallásokat és a keresztény vallást is. Tertullius azt javasolta a keresztény közösségeknek, hogy a hivatalosan megjelölt napon vegyenek részt a lámpagyújtás ünnepén, I. Theodosius viszont már megtiltotta a részvételt az ünnepen, mi több, minden kereszténytől eltérő szertartáson tiltotta a részvételt. Az 5. századra a lámpagyújtás viszont már mint a keresztény vallás részeként köszön vissza. Constantinus szobra előtt is lámpások égtek, a legendás „keresztény” császár szobra előtt. Mivel az ariánusok főként éjszaka találkoztak, így azok a keresztények, akik az arianizmust eretnekségnek tartották, nem tekintették őket felvilágosultnak. Aelia Eudoxia ezüst kereszt-formájú gyertyatartókat készíttetett az éjszaka felvonulóknak. Nestorius letartóztatását és elítélését Ephesusban pedig lychnapsiával „ünnepelték”: a felvonulást fáklyás tömeg kísérte. A vizigót Athalauf halálát is így ünnepelték (lámpás felvonulás), majd másnap cirkuszi játékokat tartottak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése