A legendás hős történetét mindenki ismeri. Perszeusz, a bátor és rettenthetetlen férfi kimenekíti a szépséges leányt a félelmetes szörny karmaiból, lemészárolja a fenevadat, majd ellovagolnak a naplementébe és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ez eddig rendben van, de kicsoda ez a szépséges Androméda? És mit keresett a szörny a sztoriban?
A történet szépen indul: az aithiopiai Képheusz királynak és boldog királynéjának, Kassziopeiának van egy szépséges lánya, Androméda. A szép lány jegyese a király fivérének, Phineusznak. Minden nagyonis rendben lévőnek látszik, ám a büszke anya nem bír magával, és boldog-boldogtalannak elhenceg vele, hogy az ő leánykája a legeslegszebb a világon, sőt, még a Néreiszeknél is szebb. A Néreidák a Vén Tengeristen, Néreusz lányai, akik az emberi elbizakodottság és gőg hallatán (igen, a hübrisz jelenségével állunk szemben) joggal megsértődnek, és Poszeidónhoz fordulnak elégtételért (Néreusz Vén Tengeristen, Poszeidón uralomra kerülése előtt ő uralta a tengereket).
Poszeidón tengeri szörnyet küldött az aithiópok földjére, ami nem csak a tengereken randalírozott, hanem a szárazföldet is feldúlta és letarolta. A királynak nem volt mit tennie, a népéért az ammóni jósdához folyamodott útmutatásért. A jósdától hátborzongató híreket kapott, és az álom-élet véget ért: Képheusznak a saját lányát, Andromédát kell feláldoznia, hogy a tengeri szörny (egy hatalmas cethal-féleség lehetett, de szerinte tudott lángot is fújni) lecsillapodjon, és a nép újra békében élhessen. Ahogyan Iphigeneiának is az áldozati oltárra kellett lépnie az apja miatt, úgy Andromédára is hasonlóan boldogtalan sors várt.
A király apa és az immár boldogtalan büszke anya meztelenre vetkőztették a szépséges lányt, és láncokkal kötözték ki a közeli öböl falához, hogy ragadozza el a tengeri szörny és a többieket hagyja végre békén. A szépséges lány hófehér teste erotikus világítótoronyként vonta magára Perszeusz figyelmét. Mert a hős, éppen akkor arra járt. A méltán híres Pégaszosz (a hős ló, hiszen a hős egy hős-lovat érdemel) hátán utazott át a Mediterráneum semmihez sem hasonlítható kék egén, épp nemrég fejezte le Meduszát, a Gorgófő vére még meg sem száradt a zsákjában, amikor megpillantotta az isteni idomokkal megformált Andromédát. Igen, Perszeusz minden további terveit elnapolta, a sziklafalhoz vágtatott, ahol véres mészárlást rendezett, lekaszabolta a tengeri szörnyet, kardját a markolatáig megmártotta a borzasztó hüllő mellében. Androméda fegyelmezetten végigkövette az eseményeket, majd szépséges szemeit a hősre vetette, és ezzel mindkettejük sorsa megpecsételődött.
Perszeusz eloldozta a lányt, és bár zsákjában ott lapult a minden élőt kővé dermesztő Gorgófej, az ő szíve bizony nem volt kőből: azonnal beleszeretett Andromédába és feleségül kérte. A boldog szülők lelkesen beleegyeztek, hiszen a halál torkából mentette meg kedves lányukat, és még a tengeri szörnnyel is leszámolt.
Ám ugyebár Andromédát már elígérték Phineusznak, a király testvérének, aki bizony nem akarta ennyiben hagyni a beígért frigyet a szépséges Andromédával. Kis csapatával épp Perszeusz és Andromáda lakodalmára toppantak be, és hatalmas patáliát csaptak. Némi verekedés és vérontás után Perszeusz előkapta a zsákjából Medusza levágott fejét, és ezzel a vetélytársát örökre elintézte, ugyanis a kikosarazott vőlegény és legjobb emberi kővé dermedtek. Ez egy igencsak szerencsétlen kezdetű házasság volt.
A kezdeti nehézségek után Perszeusz és Androméda Tirünsz királyaként és királynőjeként uralkodnak, és számos gyerekük született, ők a Perszeidák. Olyan nagy nevekkel találkozunk itt, mint Élektrüón, Mésztór, Szthelenosz, Héleiosz, Perszész. Perszészből lett a perzsák ősapja. Perszeusz alapította Mükéné városát, és az ő leszármazottai uralkodtak.
És mi lett Andromakhéval? Hosszú élete során bátor és állhatatos volt, erényeivel kivívta Athéné istennő tiszteletét, aki halála után az égre emelte, és az Androméda csillagképben halhatatlan lett.
Így Androméda története halhatatlanná vált a csillagkép által, hiszen az égbolton ragyog mindörökké Perszeusszal, Képheusszal, Kaissziopeával és a szörnnyel (latinul Cetus). Andromédával találkozhatunk Euripidész Élektrájában, Szophoklésznél és Corneillenél is. Kedvelt témája a festőknek is, a reneszánsztól kezdve pedig a meztelen és kiszolgáltatott leányalak egyenesen toposszá nőtte ki magát. Rubens, Rembrandt Moreau, Ingres megfestett és halhatatlan nőalakja.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése