Caligula bár rövid ideig trónolhatott a Római Birodalom élén, és igazán maradandót sem alkotott, ám mindmáig ő az egyik legtöbbet kutatott császár a római történelemben. Rövid, rémálomszerű uralkodásával kitörölhetetlenül beírta magát a történelembe, pedig halála után igyekeztek a legkisebb vele kapcsolatos emlékmorzsát is a feledés homályába taszítani. Nem sikerült. Caligula élt és uralkodott – és tarolt. Lássuk a hírhedt és legendás uralkodót!
1.) A Caligula nem is a valódi neve
Köztiszteletnek örvendő, méltán híres szüleitől (Germanicus és az idősebb Agrippina) a Gaius Caesar Germanicus nevet kapta 12-ben, amikor megszületett. Már igen fiatalon kísérte parancsnok apját a Rajna menti hadjáratokba, ahol a híres papa a fiát is beöltöztette mini-katonának, csináltatott neki gyerek-méretű csizmácskákat, pontosan olyat, amilyet a katonák is viselnek. Ez a csizma elfedte a lábujjakat, a talpa szögekkel volt kiverve és szíjak erősítették a lábszárhoz. Innen a név, a caligula kiscsizmát jelent, mivel a katonák a szívükbe zárták a kiscsizmás törpezsarnokot. Akkor még imádnivaló volt...
2.) Minden őrült zsarnok mögött egy erőszakos anya áll
Anyja, az idősebb Agrppina is lelkesen részt vett férje hadjárataiban. Gyakorlatilag az egész család ment a hadszíntérre. Agrippina a diadalmenetkeben is büszkén részt vett, miután a győzelmet nem kevés részben a magáénak érezte. Kitanulta a politikát, járatos lett a közéletben, a férfiak világában, ismerte a hadviselés művészetét és jó tanácsait nem tartotta magában családi körben. Valami nőhöz nem méltó hatalomvágy tombolt benne, azt hiszem ma már azt mondanánk az ilyenre, hogy kontrollmániás. Római matrónához méltó módon nem csendesen szövögette a fonalat a sarkban, hanem katonai stratégiákkal és politizálással foglalkozott. És igen, mint általában az ilyen emberek, nem várt a válasszal, hogy egyáltalán megkérdezzék a véleményét...
3.) Zűrös viszony Tiberius császárral
Caligula apja, Germanicus, a 14-37-ig uralkodó Tiberius császárnak fogadtt fia, és egyben unokaöccse is volt. Amikor Germanicus meghalt, Agrippina Tiberiust vádolta, hogy megölette Germanicust. Ez azért nem volt teljesen alaptalan:
„Elterjedt a gyanú, hogy megmérgezték. Nemcsak az utalt erre, hogy egész testét kék foltok borították, és habzott a szája, hanem az is, hogy miután elégették, csontjai közt a szívét is megtalálták, teljes épségben – márpedig a szívnek állítólag olyan a természete, hogy ha méreg járja át, nem pusztítja el a tűz.”
(Suetonius: Császáréletrajzok, IV. könyv, Caligula 1.19.)
Plinius szintén említi ezt a hiedelmet, és azt is közli, hogy a Germanicus megmérgezésével vádolt Piso bűnösségét a törvényszék előtt is ezzel az érvvel 'bizonyította' vádlója, Vitellius. Csakhogy Plinius azt is elmondja, hogy ugyancsak épségben marad a hamvasztás során a szív, ha a halott valamiféle szívbetegségben hunyt el, Piso pedig épp erre hivatkozott a tárgyaláson. A döntőnek tekintett érv tehát mégsem annyira szól egyértelműen Germanicus megmérgezése ellen, mint ahogyan azt Suetonius alapján gondolni lehetne.
Miután Agrippina ezt a véleményét nyilvánosan is kifejtette, Tiberius kénytelen volt az asszonyt száműzetésbe küldeni, mi több bebörtönözni. Agrippina Pandateria szigetén halt meg 33-ban, éhezve, nyomorúságban. Tiberius viszont Caligulát magához vette, gondolván, hogy a gyerek még kicsi és oktalan. Így éldegéltek Capri szigetén, lélegzetelállító pompa és erkölcstelenség között, ami igencsak próbára tette az ifjú zsarnok bimbózó értékítéletét.
„Kegyetlen és gyalázatos természetét azonban már akkor sem tudta féken tartani. Buzgó szemlélője volt a halálos ítéletek végrehajtásának. Éjszakánként hosszú hajat és vendégruhát öltött, így látogatta a lebujokat és bordélyházakat, és ellenállhatatlanul vonzotta a színpadi tánc és ének.”
(Suetonius: Császáréletrajzok, IV.könyv, Caligula 11.)
4.) Sikeres kezdet
Uralkodásának első időszaka kifejezetten sikeresnek mondható, hiszen politikai reformjai kedvezőek voltak, a száműzetésben élők hazatérhettek, a régi 'bűnöket' nem vette elő, sőt, általános megbocsátást hirdetett. A folyamatban lévő pereket megszüntették és felújította az állami számvetések közzétételét. Aztán egy váratlan fordulat, egy betegség (talán az epilepszia tehet mindenről), és a szépreményű uralkodás a feje tetejére állt.
5.) Elképesztő összegeket tudott elherdálni hajmeresztő ötletekre
A kincstár bevételét adóemelésekkel, koholt perekkel és vagyonelkobzásokkal duzzasztotta fel. A legtöbb bevételt azonban a felségsértési perek felújítása jelentette. Ám egy igazi fösvénynek a világ minden kincse sem elég: a vagyonnal nem tudott gazdálkodni, minden arany kifolyt a kezei közül. Így épült meg a Baiae és a puteoli gát között a több száz hadihajó bevonásával épült hajóhíd, amire finoman szólva nem volt semmi szükség, ám a császár lelkesen nyargalászott fel-alá az új hídon napokon keresztül.
6.) Megalománia
Az anyagi ügyek áttekintése nem tartozott az erősségei közé, ám úgy vélte, hogy a nevét mihamarabb be kell írnia a történelembe, így a korábbi nagy uralkodókhoz hasonlóan, grandiózus építkezésekbe fogott. Így épült meg a milétoszi Apollón templom, és a szürakuszai városfal is kijavításra került. Persze a nagyvonalú költekezésnek nem volt fedezete, így a templomok, vízvezetékek hirtelen felbukkanása gyakorlatilag anyagi csődbe döntötték Róma városát.
7.) A sikertelen hadvezér
Nem lehetett könnyű egy Germanicus-kaliberű apa árnyékában felnőni, még akkor sem, ha az a bizonyos apa már régen halott volt, hiszen Germanicus szelleme egész életében kísértette Caligulát. Germanicus legendás hadvezér hírében állt még jóval a halála után is emlegették. Caligula érezte a nyomást, hogy fel kell nőnie az apja szelleméhez, ezért random hadjáratokat indított, például Britannia ellen. Az apja tehetsége és sikerei viszont a sírba szálltak vele, nem örökítette tovább ezt a rómaihoz nagyon is illő erényt, Caligula csúfos vereséget szenvedett. Ám ezt a mérget nem volt hajlandó lenyelni, bosszút akart állni a vereségért és az emiatt őt ért megaláztatásért. Bosszújának tárgya az volt, aki szerinte a legnagyobb mértékben felelős a sikertelen hadjáratért: maga Neptunus isten. Hiszen csak egy isten büntethet meg egy másik istent. Elrendelte a tenger hullámainak megkorbácsolását, és hadizsákmányként a katonáival felszedette a kagylókat a tengerparton.
8.) A kecske – tabu!
Szépség terén az anyatermészet nem kényeztette el az ifjú uralkodót, és valahogy ezzel ő maga is tisztában volt. Testét állítólag finom szőr borította, ezért jelenlétében tilos volt a kecske szót kimondani, sőt minden kecskeségre utaló dolog felért egy felségárulással.
„Gaius magas termetű, sápadt arcú, ormótlan testű férfi volt. Nyaka és lábszára nagyon vékony, szeme és halántéka beesett, homloka széles és komor. Haja ritkás volt, feje búbja egészen kopasz, teste többi része szőrös. Ezért aztán halálos bűnnek számított, ha valaki felülről nézte, ahogy elhalad, és bármi okból kimondta előtte azt a szót, hogy 'kecske'. Arca természettől fogva is félelmetes és visszataszító volt, de ő iparkodott ezt még tovább fokozni: tükör előtt próbálgatta a rémisztőbbnél rémisztőbb arckifejezésket.”
(Suetonius: Császáréletrajzok, IV. könyv, Caligula 50.1.)
9.) Úgy gondolta, hogy szuperereje van
Mivel magát isteninek, mi több istennek vélte, úgy gondolta, egy isten mindent megtehet. És ezt ne m csupán a lehetőségekre, hanem a képességekre is értette. Ennek jegyében totálisan erkölcstelenül és kiszámíthatatlanul viselkedett, férjes asszonyokat rángatott az ágyába, éjszakánként vadidegeneket támadott meg az utcán, a sporttársait meggyilkoltatta, és gyakorlatilag folyamatos rettegésben tartotta a környezetében élőket. A meglévő szobrokat lefejeztette és helyére a saját portréit helyeztette. Saját maga tiszteletére templomot építtetett, ahol a város előkelőségei egymással versengve látták el a papi teendőket. Flamingót, pávát, fajdkakast, gyöngytyúkot és fácánt kellett áldozni a császár-istennek. A templomban életnagyságú aranyszobra állt, amit minden nap olyan ruhába öltöztettek, amilyet Caligula maga is viselt.
10.) Legfőbb bizalmasa Incitatus
Legjobb barátja és így kegyeinek élvezője a lova, Incitatus lett. A jószág márvány istállóban lakott és saját személyzettel rendelkezett. Ez a luxus még néhány igen sikeres versenylónak is megadatott, ám a császári bíbort csakis Incitatus ölthette magára (mármint császári bíbor-színű lópokróc formájában), és csakis ő büszkélkedhet el vele, hogy kis híján a szenátus tagja lett. Caligula konzult akart csinálni a lóból, mert senki másban nem bízott annyira, mint Incitatusban. Ezt a fényes ló-karriert Caligula korai halála viszont megakadályozta, így Incitatus sosem nyihoghatott fel a szenátorok előtt...
11.) A feleségfaló
Rövid élete alatt mindjárt négy feleséget is elfogyasztott. Első feelsége Junia Claudilla a szülés közben halt meg a babával együtt. Második feleségét, Livia Orestillát egy esküvőn pillantotta meg. Egészen pontosan Livia Orestilla és Piso 37-ben rendezett esküvőjére volt hivatalos, ahol megpillantotta a menyasszonyt, és úgy döntött, inkább ő maga veszi feleségül. Így végül megtartották az esküvőt, csak egy picit módosított felállással. Aztán ráunt a nőre, és kiadta az útját, hogy elvehesse Lollia Paulinát, Memmius Regulus makedóniai helytartó volt felségét. Egészen pontosan Caligula parancsára lett belőle volt feleség, de hamar tőle is elvált. Gyermeke ezekből a házasságokból nem született. Aztán betoppant az életébe Milonia Ceasonia, aki minden bizonnyal nem a szűzies erkölcseivel ragadta meg a császár figyelmét, hiszen mindjárt harminc nappal az esküvő után kislányt szült: Julia Drusillát. Az elragadott apa a kislányt sajátjának ismerte el, és mini-istennőként kezelte.
12.) A legendás Nemi – partihajók
Két hatalmas hajót építtetett a Nemi-tavon, és bár hajókról van szó, ezek nem azért készültek, hogy utazzanak velük. Ezek a hajók vizi-partikra készültek, úszó mulatók lettek, a kor összes elképzelhető és elképzelhetetlen luxusával felszerelve. Mozaikpadlókkal, márvánnyal, szobrok tömkelegével szerelték fel a hajókat, ahol igencsak kétes hírű partikat tartottak. Az 1920-as években a hajók roncsai a felszínre kerültek, ám jött a második világháború, és a bohém császár őrült partihajói végleg átadták magukat az enyészetnek.
13.) Eltörölni Caligulát!
Bár hosszúnak tűnt a rémuralom, valójában csak négy évig tartott. Amikor a reménytelinek induló uralkodásról kiderült, hogy valójában a rómaiak legrosszabb rémálmait testesíti meg, összeesküvéseket szőttek, hogy a császárt eltegyék láb alól. A sikeres műveletre 41-ben került sor, amikor is a praetoriánus testőrség végzett vele, a feleségével és egyéves kislányával a császári palotában. Harminc késszúrással végeztek vele. Ezután a rémálom után a szenátus elhatározta, hogy Caligula minden emlékét el kell törölni, vagyis az ítélet Damnatio Memoriae, a létezésének kitörlése az univerzumból. Szobrait ledöntötték, nevét kivakarták a feliratokból. Ám minden igyekezetük hiábavalónak bizonyult, hiszen Caligula épp az egyik olyan császár, akivel a legtöbbet foglalkozik az utókor.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése