Lucaria az ókori római vallásban a ligetek (lat. Lucus) ünnepe, július 19-én tartották. Varro idejében az ünnep eredete már homályba veszett, de Varro említi az ünnepek listájában. Valójában az is bizonytalan, hogy pontosan melyik istenséget tisztelték az ünneppel. Cato leírása szerint az ünep alkalmával megtisztították a szent ligeteket. Az istenség megszólítása általános formájú: si deus, si dea. A grammatikus Flaccus szerint az ünnep a rómaiak katasztrofális vereségéhez kapcsolható (alliai csata a gallok ellen, ezt július 18-án vívták meg). Elmondása szerint az ünnepet egy hatalmas ligetben tartották a Via Salaria és a Tiberis folyó között, ahol a csata római túlélői elrejtőztek. A Via Salaria áthalad az egykori csatamezőn, nagyjából 10 mérföldre Rómától. A liget később, Lucullus idejében parkként működött. Ezt a magyarázó történetet hasonlították össze a Populifugiával, ami szintén fontos eleme a rómaiak és gallok közötti háborúskodásnak. A történet valószínűleg egy magyarázó, értelmező történet, semmint egy valódi történelmi esemény emléke. A Lucaria azt sugallja, hogy a régi rómaiak ugyanúgy tisztelték és szentnek tartották a ligeteket, mint a gallok.
Hasonlóan a többi „fix ünnephez” (dies nefasti publici), ez az ünnep is páratlan sorszámú napra esik, és ezen a napon tilos a munkavégzés és a hivatali élet. Macrobius szerint az ünnep éjszaka kezdődött és a következő nap egész nap tartott. Wissowa (ha egy lengyel bölény jut eszedbe erről a névről, nem jársz messze az igazságtól: a lengyel származású Wissowa a vallástörténet bölénye. A bölények iránti legmélyebb tiszteletemmel mondom ezt.) a Neptunalia-val köti össze (július 23.), amikor lombos kunyhókat építettek a nap perzselő sugarai ellen és bikát áldoztak. Neptunus a rómaiak számára a friss sós vizet testesíti meg, éppen ezért ezek az ünnepek (a 25- Furrinalia-t is beleértve) a szárazság megakadályozását szolgálták, az aszály miatti aggodalom kifejeződései lehetnek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése