Kicsit jobban belemélyedve az ókori kultúrákba, azt vesszük észre, hogy a rengeteg meztelen emberábrázolás tengerében azért ez a meztelenség-téma nem is olyan egyértelmű dolog, mint első ránézésre gondolnánk. Különösen igaz ez a férfiábrázolások esetében. Gyakran látjuk a férfiakat némi lenge öltözékben, textíliákkal felvértezve, ám a nők nagyon gyakran bizony egy fátylat sem viselnek. Persze mindez nem igaz a görögökre, hiszen ők ebben is a maguk útját járták. Az ókori görögök lelkes rajongói voltak a szép férfitestnek, és azt teljes meztelenségében mindenféle ábrázolási formában ránk hagyták, a lelkes utókorra. Ám a nőket konzervatív módon felöltöztették, és Afrodité kivételével szinte minden nőnemű szépséget csak valamiféle lenge ruhadarab körítésében csodálhatunk meg. De vajon mi lehet az oka a görögök ilyen szögesen ellentétes test-szemléletének, például az egyiptomiakhoz képest?
A meztelen férfitest ábrázolása nem volt ismeretlen a Mediterrán kultúrákban. Vegyük például a mínoszi falfestményeket, ahol a férfiakat sportolás közben láthatjuk, szép, egészséges testtel. Ezt a legkevésbé sem találták cikisnek vagy szégyellnivalónak: a sportoló teste szép, és a szépet megmutatni jó dolog. Ezzel együtt meztelen női ábrázolásokkal nem sűrűn találkozunk.
Az viszont sokkal valószínűbb, hogy a férfiak meztelen ábrázolása sportolás közben magához a sportolás rítusához kapcsolódik és kevéssé a meztelen test bemutatása és gyönyörködtetése a cél. Az atléták általában ruha nélkül edzettek, az olimpiai játékokon is sportmez és bárminemű drapéria nélkül küzdöttek meg a diadalért. A spártaiak pedig, akik szigorú szabályaik szerint a legtöbb gyakorlatot, edzést és katonáskodást csakis ruhátlanul űzték.
A testgyakorlás viszont az élet (a jó élet) része volt, az isteneket is néha atlétaként, sportolás közben ábrázolták. Az atlétikai gyakorlatokat csakis meztelenül lehetett végrehajtani. Erre utal a Gümnaszion szó is, ami sportteret jelent, ahol lehet meztelenül mozogni, tornázni, atletizálni. Ezzel együtt, hogy nagyra tartották a szép és kisportolt férfitestet, nem volt kultusza az öncélú magamutogatásnak, vagy a kidolgozott testű ifjak mustrálásának. Atlétikai rendezvényeket nők nem is tekinthettek meg. A városban tilos volt meztelenül járni (például nem nézték volna jó szemmel, hogy manapság férfiak, 'futók', egy szál fecskében trappolnak át a belvároson, mondván, sportolnak), és a gümnaszionokat is csak férfiak látogathatták, testgyakorlás céljából, nem a szemüket legeltetni.
Nem tudom, hogy mindenki ilyen lelkes híve volt a nudis sportolásnak, mint azt a ránk maradt ábrázolások mutatják. Hihetetlenül fenséges dolog egy tökéletesen edzett, tökéletesen irányított testet mozgásban látni, azt hiszem a természetnek ezen csodája ihlette meg Leni Riefenstahlt is, amikor az olimpikonokról készített filmet. A mozgás szépsége, az akarat és a kitartás diadala a gyarló test felett. A test törékenysége és a létezés, az erő, a fiatalság és az élet ünnepe. A győztes ökölvívót, atlétát (meztelenül) szoborként megörökítették, és így maga a sportoló és az ő teste lett a felajánlás az istenek számára, az isteneknek ajánlott győzelem és szépség egyben. Eme szakrális vonulat ellenére a sportolók nemsokára már nem meztelenül sportolnak, hanem pontosan a test kiszolgáltatottsága és védtelensége miatt legalább egy ágyékkötőt viselnek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése