Keresem
a magyarországi római romokat. Minden nyom érdekel, lelkesen
keresem meg a régi térképeken található apró utalásokat, és
kitartóan járom végig ugyanazt a területet akár tízszer is, ha
egy háború előtti útikönyvben említenek bármit, ami római.
Így
kerültem a hétvégén a Dunakanyarba, a visegrádi őrtornyokat,
erődöket kerestem. Most a Gizella Majorban található római
erődről szeretnék néhány szót ejteni.
Magáról
az erődről, a feltárásról találtam néhány cikket, amiket
érdemes elolvasni, mielőtt továbbhaladunk:
A
teljesség igénye nélkül, ez néhány cikk az erőd bemutatására.
Tehát a hétvégén felkerekedtünk, hogy megnézzük a szóban
forgó erődöt. A turistautak "speciális" jelzéseire már
nem térek ki, meg arra, hogy nem ritkán a főúton kell masírozni,
mert "egy kis szakaszon a turistaút együtt halad a főúttal".
Ezt egy másik alkalommal.
Megtaláltuk
az erődöt, egy hatalmas lovarda mellett lapult. A védőépület
jellegzetes csúcsai látszottak csak ki, de sebaj, megtaláltuk!
(Azért vagyok ilyen lelkes, mert ez nem megy mindig ennyire
könnyen.) A környéken pompás paripák legelték a derékig érő
füvet. Az erőd rekonstrukciója megtörtént, még védőépületet
is építettek a helyenként embermagasságig álló falak fölé. A
műemlék körbe van kerítve, és semmi sem tájékoztat arról,
hogy látogatható-e a romkert, vagy hova forduljon az ember a
kulcsokért. Csak egy nagy lakat enged következtetni arra a szomorú
tényre, hogy az erőd talán nem látogatható. De kiírás semmi.
Egyetlen színes, ábrákkal ellátott tábla tájékoztat arról,
hogy mi ez az egész, amivel a lelkes látogató szemben találta
magát.
A
kerítés helyenként szakadozott, itt villanypásztorral pótolták
a folytonosság hiányát. Nem rossz megoldás, bár megvallom,
eleinte nem értettem, hogy mire ez az egész. Természetesen
bemásztunk, mert ha már idáig eljöttünk, nem hagyhattuk ki. És
tényleg, egy szóval sem említik, hogy nem szabad bemenni. Még egy
"magánterület tábla sincs. Csak egy lepukkant lakókocsi...
Az
erőd romjai lélegzetelállító látványt nyújtanak. Szépen
konzerválták a helységeket, a küszöbköveket is lehet látni
néhány helyen. Az egész erőd monumentalitása jól érzékelhető,
a néhol nálam magasabb falak miatt egészen különleges élmény a
bokáig érő városromokhoz képest (nem leszólni szeretném a
bokáig érő romokat, de tényleg nagyon izgalmas ilyen "nagy"
romok között kolbászolni).
Az
"egyéb" körülmények viszont siralmasak. A gaz derékig
ér. Talán épp emiatt alig látszik ki a susnyásból a romkert,
tényleg csak a védőépület teteje kandikál ki a természet
vadvirágainak öleléséből. Bátran bele is masíroztam egy vállig
érő csalánbokorba, mondván, hogy vastag nadrágban vagyok. Nos,
nem volt elég vastag a nadrágom... így jár, aki tilosban jár!
A
helyiségek belső világa is megbotránkoztatott. Az összeégett
oszlopok, melyek a néhai padlófűtést hivatottak szemléltetni,
most egy asztal lábaiként keltek új életre. Néhány helyiségben
szemét (lomok, bútor-dirib-darabok), sörösüvegek, csikkek minden
mennyiségben. Még sajnos erre is azt mondom, hogy hát igen, az
ilyen jó kis helyekre beköltöznek azok, akik nem tudnak hova
menni. Sajnos sok ilyennel lehet találkozni a műemlékeknél... De.
A helyiségek VASTAGON tele voltak lócitrommal. Néhol bokáig
gázoltunk benne. A falakon itt- ott a kikötés nyomait is lehet
látni (mármint lovakat kötöttek ki). Tehát a lovak bent
laknak/laktak/ bent szoktak lakni az erődben. Nyilván, a rómaiak
lovai is nem ritkán az erődben háltak, de az akkor volt, ez meg
most, mégiscsak egy műemlékkel van dolgunk! Teljesen felháborít
a dolog. Arra vélem, hogy a szomszédos lovardából oda hordják a
lovakat.
Hazatérve
kicsit utána néztem a dolognak. A Gizella Majori Lovarda szerint a
műemlék nem az ő területükön van, nekik semmi közük hozzá. A
romok a Mátyás Király Múzeumhoz tartoznak. Felhívtam hát őket
is, hogy mi a tényállás. Igen, az erőd romja hozzájuk tartozik,
de nem látogatható, és nincs rá kapacitásuk, hogy foglalkozzanak
vele. Amikor azt kérdeztem, hogyan látogathatnám meg a műemléket,
teljesen kikelt magából, hogy erre aztán végképp nincs
kapacitás. Értem én, hogy soha semmire sincs pénz, de vérzik a
szívem, amikor a kincseinket hagyjuk szétrohadni. Ezt már nem
kevés pénzért konzerválták, kialakították, hogy látogatható
legyen, most meg a gaz veri fel...
Arról
nem is beszélve, hogy mélyen felháborít, hogyan bánnak a
műemlékkel. Nem lenne szabad engedni, hogy istállónak használják.
A Duna menti erődök a Limes részei, pl. a dunakeszi római
kikötőerőd esetében emberfeletti munkával dolgoznak rajta
-civilek- , hogy bemutassák a római kori erődöt, hogy közel
hozzák mindannyiunkhoz, mert ez egy kincs. Ez egy kulturális
gazdagság, amit nem szabad elpazarolni. Nem lenne szabad szemet
hunyni minden ilyesmi felett! Ja. És csak visszatérve a
villanypásztorra. Ha a műemlék a Visegrádi Múzeum tulajdonában
van, hogy kerül a lókaki a romok belsejébe (ami elvileg le van
zárva)? Vajon kire bízták a kulcsokat?!? Mert ha a szomszéd
lovarda tulajdonosára, akkor most szólok, hogy nem éppen arra
használja a műemléket, amire kellene!!! Ki az, aki az állami
tulajdont magán célra használhatja, büntetlenül?
És
végezetül néhány kép, bár igyekeztem a szép arcát lefotózni,
és nem a szemetet, a lócitromot megmutatni:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése