Június 7 és 15 között Vesta istennőt ünnepelték az ókori Rómában. Több feladata között Vesta felügyeli a családi tűzhelyet. A szűz lányok védelmezője és egyben Iuno mellett a másik legfontosabb istennője a házasság intézményének.
Az ünnepen az istennő szentélyét megnyitották a nők számára, ilyenkor áldozati és fogadalmi ajándékokat vittek Vestának. Vesta szent tüzét a templomában őrizték, ezt folyamatosan felügyelte egy erre kirendelt papnő, aki nem hagyta a tüzet kialudni. A papnők szüzességi fogadalmat tettek és nagy tiszteletben álltak. A lányokat kezdetben patrícius családokból választották ki, hosszú tanulást, szigorú életmódot, de különleges helyzetet jelentett az istennő szolgálata. A leghíresebb Vesta-szűz Rhea Silvia, aki szüzességét megtartva szülte meg az ikreit Mars istentől, a méltán híres Romulust és Remust.
Vestát ritkán ábrázolták bármilyen formában, hiszen ott volt minden családi tűzhelyben. A legkisebb településen is szent tisztelettel őrizték az istennő tüzét és nem hagyták kialudni, mert az elképzelhetetlenül nagy sorcsapást jelentett. Az ünnepre a papnők süteményt sütöttek, amihez a vizet a közeli szent forrásból hozták. A sütemény másik fontos hozzávalója a só, aminek szintén szakrális, felszentelt sónak kellett lennie. A templomba csaiks nők léphettek be, a férfiak számára tilos volt a belépés. Az ünnep végeztével a papnők alaposan kitakarították a templomot, majd az összesöpört port a Tiberisbe szórták. A Vestalia utolsó napja június Idusa. Ez a nap Ovidius szerint a gabonával és a liszttel foglalkozó munkásemberek napja. Ilyenkor nem dolgoztak, hanem virágfüzérekkel és kis vekni kenyerekkel díszíteették magukat és az üzleteiket – és ünnepeltek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése