A gladiátor című film után (annak is már több, mint húsz éve) kialakult egy nagyon sematikus kép a gladiátrokról. Nem csak a fim miatt, de a vizuális kultúra erősen befolyásolta az elképzelésünket a harcos rabszolgákról. Harcosok, fegyvertípusok, viadalok, a közönség őrült rajongása, szurkolása, egy hüvelykujj kegye pedig dönt életről és halálról... Szilaj, megrendíthetetlen harcosok, akik már mindent láttak és a mindennél is többet, semmi sem zökkentheti ki őket a szexis közönyből, amivel farkasszemet néznek a végzetükkel. De kik ők valójában? Nevek, híres viadalok, történetek. De látjuk az embert a történések mögött?
Spartacus híres lett a felkelés miatt, amit szított. De hogy milyen harcos volt, arról gyakorlatilag semmit sem tudunk. Ha tovább harcolt volna az arénában, meddig bírta volna? Csak azért lett jó harcos, mert a felkelés során igensok viadalt kénytelen volt megvívni? Nem, valószínűleg jó harcos volt, és ettől függetlenül jó szervező is, igazi vezéregyéniség.
Egy másik gladiátort a sírkövéről ismerünk. Flamma, aki szó szerint kiharcolta magának az anyagi függetlenséget, a jólétet és a szabadságot. A sírkő felirata szerint harminc évet élt, harmincnégy viadala volt, ebből huszonegyet megnyert, kilencszer megkegyelmeztek neki és négyszer vesztett, ja, és szíriai származású volt. Secutor fegyvernembem harcolt, ellenfele a retiarius volt. A retiariuson igen kevés védőfelszerelés van, de cserébe mozgékony és fürge. A secutor viszont bőségesen felszerelt gladiátor, sok vasat cipel, ezért a jó fizikumú, erős férfiakból lettek secutorok. A huszonegy győzelme rekordnak számít, és a négy veszteség alkalmával is úgy tűnik, a közönség megkegyelmezett neki, mert nem akarták elveszejteni a kedvencüket. Igen népszerű lehetett, hiszen a római nép szívesen nézte végig egy büszke harcos halálát.
A sok győzelemmel nem kevés pénzt kereshetett. Valószínűleg eleget ahhoz, hogy megvásárolja a szabadságát, vagyis kiválthassa magát a rabszolgaságból. Ám ezt sosem tette meg, minden alkalommal, amikor felajánlották neki a szabadságot jelképező fakardot, nem fogadta el, hanem visszatért az arénába. Mi motiválhatta? Miért választotta a gladiátor-életet? Miért vállalt a veszélyt újra és újra? Ezekre a kérdésekre ő már sosem fog felelni.
A sírköve szerint harminc éves korában halt meg. Az nem derül ki belőle, hogy harc közben vesztette életét vagy egy tüdőgyulladás végzett vele, netán elcsapta a kocsi. Annyit még tudunk róla, hogy tizenhárom éven keresztül tartotta félelemben az arénabeli ellenfeleit. Ez nagyon hosszú idő. Tizenhét éves volt, amikor gladiátor lett. Az élete nagy részét gladiátorként élte le. Rabszolgaként. Ünnepelt sztárként, a közönség kedvenceként. Nem kért a szabadságból. Egy gladiátortársa állította neki a sírkövet. Nem maradt belőle több, csak egy felirat. És egy halhatatlan legenda.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése