A házasságkötés vallási szertartása, a házi istenségek (Tellus, később Cerces), valamint Juno mint a házastársi eskü védelmezője jósjeleinek jegyében zajlott, áldozatok bemutatását és a házitűzhely körbejárását foglalta magába. A mennyező lezajlása közben a menyasszony Venusnak ajánlotta fel lányruháját. Maga a mennyező auspiciumokkal (madár jóslatok) kezdődik; ha ezek kedvezőek a jegyespár kinyilvánítja házasodási szándékát, és kezet nyújt egymásnak. A mennyegző utáni napon az ifjú feleség első dolga, hogy áldozatot mutasson be férje házában. A szigorúan monogám, törvényes házasságkötésnek különböző formái vannak:
1. A házasságkötés ünnepélyes módja confarreacio(1). A házassági szerződést pontifex maximus(2) a flamen dialis(3) Jupiter papjai és tíz tanú előtt kötik meg. Az ily módon kötött házasság a régi időkben felbonthatatlannak, a császárkorban felbonthatónak számított.
2. A coemptio(4) – ez amolyan színlelt vétel az egykori menyasszonyvétel pénzbeli megváltása, amikor is öt tanú előtt téve házassági ígéretet a házasfelek megkérdezik egymást, hogy készek-e arra, hogy pater familissá és mater familissá(5) váljanak.
3. A házasságkötés ususszal (gyakorlat) akkor érvényes, ha a két partner szabad akaratnyilvánítása szerint a nő egy éven át a férfi házában lakik; de ha három egymás után követő éjszakán át az illető távol van érvényét veszti a házasság.
4. A házasság sine in manum conventione(6), amihez nem kell más, mint két partner és apáik egyszerű akaratnyilvánítása. A nő továbbra is apja potestas(7)-ában marad, és ennek következtében nem lesz mater familias, hanem csak uxor (feleség). Ez a házasságforma bármikor felbontható volt.
(1)A római házassági szövetség régibb és szorosabb neme, melynek megkötésénél a mátkapár egy papszolga és tíz tanú jelenlétében egy áldozatkalácsot részint az isteneknek áldozott, részint egymás között megosztva megevett.
(2) Pap, főpap Rómában; előbb négy, majd nyolc, végül tizenöt volt, kiknek kötelessége volt a vallásos dolgokra ügyelni: az elöljárókat nevezték így p. maximus. A keresztény korban: püspök.
(3)A legfőbb istenség, Jupiter papja.
(4)Összevásárlás így nevezték az egyik nemét a római érvényes házasságnak melyet bizonyos formaságokkal, járó elvásárral kötöttek.
(5)Családapa és családanya.
(6)Feltétel nélküli megegyezés.
(7)Hatalom; valakinek a hatalmában lenni, neki engedelmeskedni.
Istvánfi Szilárd László írása
Megjegyzések
Megjegyzés küldése