A Festus-lexikon szerint „így nevezték azokat az áldozatokat, amelyeket a két fivér a mezők termékenységéért feláldozott”. Az ambarvalia ünnepét májusban tartották, Mars, Ceres és más mezei istenek tiszteletére. Ezen az ünnepen bikát (taurus), kocát (sus) és egy juhot (ovis) áldoztak fel. Az áldozatbemutatás előtt a kiszemelt jószágokat körbevezették egy szent ligeten, innen az ünnep neve is: ambo- körbemegyek és az avarum – mező szóból. Latinul ezt az ünnepet SUOVETAURILIA-nak is nevezték, a háromféle állatáldozat nevének összevonásából. Az ünnep egyaránt volt magánünnep, családi ünnep és állami ünnep is. A magánszertartások alkalmával a családfő (paterfamilias) vezette körbe a birtokon a feláldozandó állatokat, így ő volt az ünnep főpapja. Az állami ünnepet Róma szent határain belül tartották. A polgárokból álló menet élén a tizenkét fratres arvales haladt, a menet Ceres istennőhöz imádkozott. A Carmen Ambarvale kifejezetten erre az ünnepre szóló szent ima (ének).
Úgy tűnik, hogy az ambarvalia megjelölés főként a városi, hivatalos ünnepre vonatkozik: a római mezőgazdasági naptárak és évkönyvek (menologia rustica) ezt az ünnepet csak úgy említik, mint a növények tisztító ünnepét (segestes lustrantur). Itáliában rengeteg hasonló célú ünnep volt, más-más néven.
A fratres arvales egyike a legősibb papi testületeknek, tagjai sokáig csak a patríciusok köréből kerülhettek ki, nevük jelentése „mezei testvérek”.
Valószínűleg ebből az ünnepből nőtt ki a későbbi keresztény búzaszentelő ünnep.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése