A katonaváros amfiteátrumának története

   A katonaváros és tábor amfiteátrumának romjait Budapesten, a III. ker. Nagyszombat, Korvin Ottó, Viador és Szőlő utcák (Bécsi út) közötti területen tárták fel. Megtalálásának történetéből érdemes megemlíteni, hogy a XVII. század vége felé a romjai mutató dombot Marsigli hadimérnök még tábori erődítménynek nézte. Ugyanígy a másik aquincumi körszínházat rejtő „Csigadomb”-ot is. Az olasz hadimérnöknek erről szóló könyve csak 1726-ban jelent meg Amszterdamban. Az óbudai felszínre kinyúló romokat talán ennek hatására figyelte meg alaposabban Pococke Richard angol utazó, aki 1730 körül fordult meg itt. Ő már amfiteátrumnak vélte a „Királyhegy” régi maradványait.

  Az amfiteátrum története bővelkedik a kalandos fordulatokban. Az épület építésének idejét az északi kapu közelében előkerült feliratos tábláról pontosan ismerjük. Eszerint ezen a helyen az Aquincumban állomásozó legio II adiutrix építkezett itt Antoninus Pius uralma idején, 145 és 161 között. Ez az emléktábla, amelyet két szárnyas Victoria- figura és a legio címerállata, a Pegazus díszít, alighanem az amfiteátrum északi kapuját, a porta pompae-t ékesíthette, bár egy felvetés szerint az északi kapu szomszédságában állt (de csupán feltételezett) diadalív homlokzatán volt elhelyezve. Nagyon valószínű azonban, hogy a felirat már csak az épület megújítását, egy korábbi, fakonstrukciójú amfiteátrum kőbe való átépítését örökítette meg. E feltételezett első amfiteátrum talán Hadrianus császár uralma alatt, az aquincumi legiós tábor végleges felépítése idején történhetett.

   A IV. század vége felé az amfiteátrum bejáratait elfalazták, ezáltal jól védhető erődítménnyé alakították át. Az elzáró falak feletti rétegekből római érmék kerültek elő, ami azt mutatja, hogy az erőd még a római uralom alatt elpusztult. Ezután a népvándorlás népei használták a kitűnően védhető épületet. A hatalmas földépítmény túlélte a népvándorlást, és a magyar honfoglalás idejére a legenda ide helyezi Attila várát. A középkori források emlegette Kurszán várát a kutatások az amfiteátrumban bizonyítottnak vélik (azért ez ma is egy vitatott kérdés, szerintem inkább egy elméletnek kell tekinteni a sok közül).

A magyar középkor folyamán még mindig álló falak között (erről egy 1606-ban készült metszet tanúskodik) valamiféle börtön vagy talán kivégzőhely lehetett, amint a feltárás során előkerült vasbilincsek és fejetlen csontvázak bizonyítanak. Erre utalnak az amfiteátrum helyének XVII-XVIII. századi nevei is: Sintérhegy, Galgenberg.

   Az 1800-as évek kezdetén új házak csoportját építették a romok elegyengetett rétegszintje fölé. Ez a házcsoport közel másfél évszázad tartalmára elrejtette az antik építmény romjait. Amikor pedig az 1879-82. években kiásták a polgárváros amfiteátrumát, hiába tűnt fel az óbudai Királydomb különös, köridomú csoportja, ez alatt még Theodor Mommsen, a hírneves történész sem egy amfiteátrumot, hanem egy olyan színházat sejtett, amelyben színdarabokat és játékokat mutattak be. Hihetetlennek látszott ugyanis, hogy Aquincumban két amfiteátrum lett volna, amikor magában Rómában is csak az ókor vége felé épült meg a második körszínház. De érdekes, hogy már a XIX. század elején akadt egy olyan tudós, Német Sándor, aki a Tudományos Gyűjtemény című folyóiratban megkockáztatta azt a véleményt, hogy ez a hatalmas föld- és kőtömeg bizonyára római amfiteátrum. A vélemény elhangzott, de senki sem hederített rá, sőt mosolyogtak is rajta, amikor előkerült a földből a polgárváros amfiteátruma.

  A vita csak 1925-ben dőlt el a köridomú házcsoport alatt rejlő építmény rendeltetéséről. A nyilvános parknak szánt területen ekkor bontották le az egyik roskatag házikót. A régészek leáshattak a szabaddá vált helyen. Kuzsinszky Bálint és Nagy Lajos végleges bizonysággal megállapíthatták, hogy a XIX. századi házcsoport pincefalait egy amfiteátrum sugárirányú falaira alapozták. A teljes feltárás az 1935-40. évek folyamán történt, Szilágyi János és Nagy Tibor vezetése alatt.

 És itt az építési tábla, amit az Aquincumi Múzeumban tekinthettek meg. A felirata:

Imp(eratori) Caesari/ Tit(o) Aelio/ Hadriano/ Anto(n)ino/ Aug(usto) Pio p(atri) p(atriae)/ co(n)s(uli) IIII leg(io) II Adi(utrix) p(ia) F(idelis)

Titus Aelius Hadrianus Antoninus Pius császárnak, a haza atyjának, negyedízben consulnak. A kötelességteljesítő, hűséges (pia fidelis) legio II Adiutrix.

A legio II Adiutrix kitüntető jelzője volt a pia, fidelis- „kötelességteljesítő, hűséges”.