Megalesia ünnepe, április 4-10.

    A LUDI MEGALENSES-t eredetileg március 27-én tartották, az ünnep az istennő szobrának rituális megfürdetését is jelentette. Az i.sz.2. Században tették át az ünnepet április elejére, és ugyanekkor hosszabbították meg.

    A Megalesia Cybele istennőnek (Magna Mater) szentelt ünnep. Az ünnep nyitányaként gyógynövényekből készült áldozatot mutatnak be az istennő templománál. Papjai Rómában körbehordozzák az istennő szobrát, a menetet zenészek kísérik. A papok a maguk ejtette sebekből véreznek, így, véresen vonulnak fel. Az ünnep alkalmából játékokat rendeznek a Circus Maximusban, színházi előadások, lakomák, jó hangulat és bőséges áldozat jellemezte az istennő ünnepét. A Megalesia utolsó napján lóversenyeket tartottak.

    Cybele istennő szobárt i.e.204-ben hozták Rómába Pessinusból. Az istennő Rómába érkezése hatalmas ünnep volt: cirkuszi játékokat rendeztek, lectisterniát tartottak, az emberek felvonultak az utcákon és különféle ajándékokat vittek az istennőnek a Capitoliumra. A Megalesia hivatalos ünneplése csak tizenkét évvel később kezdődött, i. e. 191-ben. Ebben az évben készült el a templom, amire i.e.203-ban tettek fogadalmat, hogy megépítik. Marcus Iunius Brutus fejezte be az építkezést és ő is szentelte fel. Más források szerint viszont i.e.193-ban már javában rendeztek ünnepi játékokat.

    A fesztivál 10-én kezdődött és hat napon keresztül tartott. Az ünnep, akárcsak az egész április hónap, tele volt jó kedvvel, bolondozással, vidámsággal. Szokás volt ilyenkor, hogy a tehetősebbek vendégül látták a többieket. Ilyenkor persze egymást túllicitálva igyekeztek pazarnál pazarabb lakomákat tartani, akár a végzetes eladósodás terhet mellett is. I.e. 161-ben a szenátus rendeletben szabályozta a lakomák költség-maximumát, ha a lakosság már önmaga nem képes ezt kezelni.

    Az istennő tiszteletére rendezett első játékokat a Palatinuson mutatták be, később ezek a játékok átköltöztek a színházba. A színházi játékok elkülönítve, az ünnep harmadik napján kerültek megrendezésre. A rabszolgák nem vehettek részt az ünnepségen, a magisztrátus pedig lila tógában jelent meg, a köznyelv szerint purpura Megalensis-ben. Terentius négy darabját is a Megalesia alkalmával mutatták be. Cicero szerint is a Megalesia az egyik legkevésbé véres játék (mármint a véres részére értette, hogy azok inkább játékosak, semmint halálosan komolyak).