Április 15-én tartott termékenységi ünnep, ami a mezőgazdasággal és az állattartással kapcsolatos. Vemhes tehenet áldoztak Tellusnak, a föld ősi római istennőjének. Az ünnep egybeesett az április 12 és 19 között tartott Cerialiával.
A római naptár áprilisi ünnepei a női istenségekhez vagy a kézművességhez kapcsolódnak. A hónap első napja, a Kalendae rögtön Venus tiszteletével kezdődik. Számos mezőgazdasági ünnep áprilisban van, mint pl. a Parilia (a juhászok ünnepe április 21-én) és a Robigalia április 25-én.Ezek közül a Fordicidia és a Robigalia a legősibb ünnepek, ezek a római vallás legrégebbi áldozati szertartásai.
Varro szerint az ünnep neve a fordae caedendae szóból származik, ami vemhes tehenet jelent, mert az ünnep alkalmával kifejezetten vemhes tehenet áldoznak fel a curián.
Sok római ünnephez hasonlóan ezt is Numa Pompilius alapította, Róma második szabin királya. Numa álmot látott, és Faunus isten így tudatta vele, hogy mutasson be áldozatot Tellusnak, és ezzel enyhítse a nehéz mezőgazdasági körülményeket, amivel Róma akkoriban küzdött. Ám a jósálom, mint minden ilyen kicsit misztikus dolog, igencsak ködösen volt megfogalmazva: „egyetlen állatot adj s két lelket”. Ám Numa azért lett király, mert ő volt a legleleményesebb, így megoldotta a rejtélyt, és rájött, hogy vemhes állatot kell feláldoznia, hiszen a meg nem született kisborjú így nem számít elölésnek.
Ezen rítus során a meg nem született kisborjút a Virgo Maxima jelenlétében rángatják ki az anyjából, és azon nyomban (mielőtt levegőt venne, tehát életre kelne) Vesta szent tüzében égetik el. A hamvakat a Vesta-szüzek megőrzik és további rítusok hihetetlenül fontos alapanyaga lett (suffimentum). Az előző évi Októberi Ló szárított vérével együtt és a betakarított babok szárával elegyítve az egyik legjelentősebb mágikus hozzávalóvá válik a kisborjú. Ezt a keveréket szórják majd a Parilia alkalmával az örömtűzbe, amely a nyájakat hivatott megtisztítani. És figyeljünk, a Parilia, a legfontosabb pásztorünnep pontosan Róma születésnapja, a Város alapításának évfordulója. És azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy bár rengeteg brutális szokással találkozunk a római ünnepek hagyományaiban, de itt a bárányok, a nyájak rituális megtisztítása a tűzugrás, ami igencsak népszerű és szintén tisztító szertartás a magyar hagyományvilágban is. Nem, ezeket a barikat kivételesen nem koncolják fel a Parilia alkalmából, hanem gazdájukkal és mentorukkal, a juhásszal egyetemben tűzugráson vesznek részt.
Az ünnep célja a termékenység biztosítása, a növények védelme, akik a Földanya méhében nevelkednek, így az áldozat közvetve nekik szólt. A meg nem született borjú a határoknak szóló áldozat: még nem született meg, még nem élő, de nem egy kifejlett lény, mint olyan, még életképtelen. Egy kicsit olyan valaki, aki megrekedt két világ között. A kereszténység természetesen magával sodorta a Fordicidia ünnepét is, ám a tűzugrás maradt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése