Ceresnek szentelt vallási ünnep, amit április 12 és 19 között tartottak. Nyilvános és privát ünnepségek egyaránt voltak. A Megalesia zárásaként hatalmas népszerűségnek örvendő kocsiversenyeket tartottak. Ezen az ünnepen a résztvevők mindannyian fehér ruhát viseltek. A házi szentélyekben és a magán ünnepségeken Ceresnek bort, mézet és tejet áldoztak. A templomokban füstöltek.
Az ünnep eredete a régi római időkben gyökerezik. Az ősi eredetet az éjszakai rítus is alátámasztja, amiről Ovidiusnál olvashatunk. Az élő rókák farkához lángoló fáklyákat kötöttek, majd beengedték őket a Circus Maximusba. A rítus eredete és célja ismeretlen, feltehetőleg a növekvő növények védelme volt a célja (védelem a fertőzésektől és a madaraktól). Ovidius így magyarázza a rítust: az ősi Carseoliban egyszer egy fiú rajtakapott egy rókát, amint az tyúkot akart lopni. Dühében élve akarta felgyújtani a rókát, de az elszaladt, és a tűzzel a környező mezőket és erdőket sikerült felgyújtani. Ezek a mezők pedig Ceresnek voltak szentelve, így az ünnep végső soron a rókák megbüntetésének rítusa (mert ugye a kis dög nem hagyta magát elevenen megperzselni, tehát jogos a büntetés minden leszármazottjának).
Ekkor tartják a Ludi Cerialest, a Ceresnek szentelt játékokat a Circus Maximusban. Ovidius szerint ekkor megemlékeznek Ceresről, amint a lányát, Proserpinát kereste: ezért öltöznek az emberek fehérbe, és kezükben fáklyákkal bolyonganak.
A köztársaság korában a Cerialiát a plebeius aedilis rendezte, mivel Ceres a plebs, a közemberek védelmezője is volt. Az ünnep része a Ludi Circenses, a cirkuszi játékok is. Lóversennyel kezdődött, melynek rajtköve Ceres (és Liber és Libera) aventinusi temploma alatt volt. I.e.175-től kezdve a Cerialia magába foglalta a Ludi scaenicit is, a színházi előadásokat. Gaius Memmius volt az első plebeius aedilis, aki az ünnep alkalmából színházi előadást tartott, és szintén az ünnepre emlékezve emlék-denariusokat is veretett. Így az első 'igazi' Cerialia rendezését is az ő nevéhez kapcsolják.
„Volt neki kis fia is – még játékos koru gyermek,
mert kétszer hat volt évei száma csupán,
Ez rókát ejtett foglyul vízparti füzesben,
mert bizony az sok kárt tett a baromfi között.
Szalma közé, vagy szénacsomóba csavarta a foglyát
s meggyújtotta. De még égve is elszalad az.
Csakhogy amerre szaladt, tüze felgyújtotta a termést.
S szélben a pusztító tűz nagy erőre kapott.
Még ma is emlegetik, noha rég volt. S Carseoliban
róka, ha tőrbe esett, nem marad élve tovább.
Fajzata tűzben bűnhődik Cerealia napján
elpusztult a vetés, vesszen el ő maga is!”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése