A rómaiak úgy tartották, hogy ő volt az első isten a világon. A Vediovis mellett szerepel Veiovis, Veive és Vedius néven is. Etruszk eredetű isten, akinek természetét és szerepkörét a rómaiak eltérően magyarázták. Cicero etimológiája szerint a szó egy negatív előképzőből (-ve) és Iuppiter nevéből áll: dio-, dius-, tehát Vediovis talán az Alvilág ura, a bosszú és a rombolás istene. Ovidius szerint a fiatal Iuppiterről van szó, aki MÉG nem tart villámokat a kezében, hiszen csak ezután kerül majd hozzá, hogy a gigászok (óriások) megostromolják az istenek lakhelyét. De Vediovist a gyógyító Apollóval és Plutóval is azonosították.
Ünnepét március 7-én tartották. Temploma a Capitolium és a Tarpei szikla között állt, és Romulus akarata szerint menedékhely is volt (bárki, aki ide bemenekül, biztonságban lesz). I.e. 194-ben egy második szentélye is épült a Tiberis szigetén, ahol január 1-jén ünnepelték.
Vediovist íjjal és nyilakkal felszerelt ifjú isten képében ábrázolták és egy kecske, a rómaiak szerint erősen khthonikus jószág (alvilági, sötét praktikákhoz kapcsolódó) kíséretében. Tavasszal kecskét áldoztak neki (néha többet is, a biztonság kedvéért), hogy elkerüljék a fertőzéseket és a járványokat, hiszen a görög Aszklépiosszal is azonosították. Aulus Gellius szerint nőstény kecskét áldoztak neki, a rítus neve pedig a ritu humano volt, ami az ősi emberáldozatra utal. Aulus Gellius is Ciceróval ért egyet, miszerint Vediovis amolyan anti-Juppiter volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése